Most megint sok a feladat és tennivaló, mint mindig, amikor válságosra fordult az idők sora. Akik őrhelyeken állanak, éber figyelésre és meg­sokszorozott munkára vannak kötelezve. De álljuk a munkát és a lelki megpróbáltatásoknak és megkísérté­seknek ebben a nehéz órájában is törhetetlen bizalom­mal higgyük, hogy ahol a vallásosság gyökerei olyan mélyre nyúlnak, az új idők rontása sem árthat, a régi hit tisztasága újra kivirágzik s a hithűség újra általános és elengedhetetlen erény lesz, mint régen. A mai nemze­dék is meg fogja érteni, hogy Isten dicsőségét, aki lel­kének üdvössége és életének leghűbb szövetségese, ezen a földön ősi fémében meg kell tartania.

Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk és egymás terhét kölcsönös megér­tésben hordozzuk. Ilyen értelemben testvérünk erkölcsi, gazdasági és műveltségbeli elmaradott állapota mind­nyájunk gondja és feladata. A tanultnak kötelességei vannak a tanulatlanok, a gazdagnak és tehetősnek a sze­gények, az erősnek a gyengék és elhagyatottak iránt.

Az Európai kultúra és tudomány az Egyház gyermeke. A proletárok megváltásán is leg­eredményesebben az Egyház dolgozik. Az igazságosság elemi követelménye, hogy ezt a történelmi tényt elis­merjük, hirdessük és a szükséges következtetéseket be­lőle levonjuk.

Az igazi szeretet tiszteli a másikat, mint ön­jogú személyt, mint önjogú és önértékű, vele egyenrangú lényt. Nemcsak a testét szereti, hanem a lelkét és egész személyiségét. Az ilyen szeretet az egyik személy lelkének a legmélyéről fakad és a másik lelké­nek a legmélyéig hatol. Egymás iránti szeretetüket pedig áthatja az egymás iránti tisztelet és felelősség. Az ilyen lekötöttség pedig örökre szól, amint az igazi sze­retetnek is csak egy szava van: örökre.

A gyermekekre és ifjúságra sok veszedelem leselkedik. Sokat hallanak és sok olyan példát látnak, ami Istentől elidegenítheti és egyben életüknek romlása lehet. Tudom, hogy gyermekeitek jövője miatt a szíveteket aggodalom szorongatja. Ezekre az aggodal­makra kérlek, neveljétek őket otthon vallásosságban, Isten ismeretére és követésére.

Amit a templomban az istentiszteleteken ün­nepelünk és hirdetünk, annak a célja, hogy a keresztény megtanulja a mindennapi élet helyes rend­jét. A helyes élet követelménye pedig, hogy az ember viszonya rendezett legyen Istenhez, embertársához, a társadalomhoz, és népéhez; és pedig mindig az igazság, az igazságosság, a szeretet és az embertárs szolgálatá­nak a jegyében.

A hívő ember, ha betér a templomba szent­séglátogatásra, vagy ott másokkal együtt imádkozik, szentmisét hallgat, szentáldozáshoz járul, mindig a titokzatosan jelenlevő Krisztussal találkozik. S aki ezt őszintén teszi, annak új emberré kell lennie.

Ígérjétek meg Istennek, hogy a templomot s mindazt, amit a templom jelent: a katolikus szent hitet, a keresztény erkölcsöket, Isten törvényeinek a tiszteletét, a házasság felbonthatatlanságát, a gyermek sze­rető elfogadására vonatkozó nagy isteni rendelkezést szent felelősségtudattal megtartjátok s gyermekeitek­nek szent örökségül tovább adjátok.

Ha az ember kivonja magát Isten uralma alól, védelem nélkül marad, törvényen kívüli álla­potba kerül, kiszolgáltatja magát az emberi szeszélynek és önkénynek.

A világ fölött nehéz, titokzatos és veszélyekkel teli felhők vannak. Az emberiség keresztútja megnehezedett. Megnehezedett a ti életetek útja is. Hogy a kereszt súlya alatt ne roskadjatok le, minél nehezebb a kereszt, annál szorosabban fogjátok a keresztet hordozó Krisztusnak a kezét, aki a keresztúton előttünk járt és megígérte, hogy minden keresztet hordozó embernek hűséges társa és isteni segítője lesz.

A házasság két személynek a legbizalmasabb és legbensőségesebb közössége. A házastár­sak személyiségük egész tartalmával, felelősségével és méltóságával kötik le magukat egymásnak. Aki nem így szeret, az a másikat csak tárgyként, dologként akarja bírni, használni és kihasználni vágyainak a kielégítésére.

Győznie kell a belátásnak, hogy ami nekem fáj, fájhat a másiknak is; hogy nem én vagyok egye­dül Isten legkiválóbb teremtménye avagy népe, kiváló lehet a másik is; hogy nekem nem csak jogaim, s a másiknak nem csak kötelességei vannak, hanem fordítva is lehet.