Szent Pio atya

Mária mindig új erények virágaival és illatával borítsa be lelkedet, és simogassa meg anyai kezével fejed. Kösd magad mindegyre jobban az égi Édesanyához, mert Ő a tenger, amelyen át az örök ragyogású homokpartok eljutnak a hajnal birodalmába.

Az Úr megmutatja magát, és hív minket, de mi nem akarunk látni és válaszolni, mert magunkkal vagyunk elfoglalva. Megesik aztán az is, hogy a hangra, ami mindig hallható, nem figyelünk többé. De az Úr lángol, világít és hív. Az emberek élnek úgy, hogy már nem képesek a hívást meghallani.

Isten nekem adta szegény húgocskámat, majd elvette tőlem. Áldott legyen az Ő szent neve. - Így kiáltok föl, és így nyugszom meg, így merítek elegendő erőt, hogy ne roskadjak össze a fájdalom súlya alatt. Ti is nyugodjatok bele Isten akaratába, és hozzám hasonlóan nektek is enyhülni fog majd fájdalmatok.

Nincs utálatosabb egy könnyed, ledér és öntelt nőnél. Különösen, ha már feleség. A keresztény feleségnek istenfélelemben kell élnie, a béke angyalának kell lennie a családban, méltóságteljesen és kedvesen kell viselkednie embertársaival.

A legfőbb önmegtagadás az, amit a családban gyakorolunk.

Az ellenség nagyon erős, és mindent összevetve úgy tűnik, hogy neki kellene győznie. Ó, jaj, ki fog kimenteni egy ilyen erős és hatalmas ellenség keze közül, aki nem hagy számomra szabad pillanatot sem nappal, sem éjszaka? Lehetséges, hogy az Úr megengedi, hogy elvesszek? Sajnos megérdemelném - de lehet az, hogy az én rosszaságom legyőzheti a mennyei Atya jóságát? Soha, soha, Atyám.

Máriával Krisztushoz, és Máriához a rózsafüzér szemein keresztül.

Derűs béke áradjon szét lelkedben, ha arra gondolsz, hogy egy végtelenül jó Atya szolgálatában állsz. Ő olyan gyengéd, hogy leereszkedik teremtményéhez, hogy fölemelje, és magában saját teremtményévé alakítsa. Űzd el a szomorúságot, mert a bánat azok szívébe rak fészkeket, akik a világ dolgaihoz ragaszkodnak.

Te azon vagy, gyermekem, hogy megtaláld a legfőbb Jót. De hát valójában benned van: odahelyez téged a csupasz keresztre, erőt lehel beléd, hogy elviseld az elviselhetetlen mártíriumot és szeretetet, hogy fájdalmasan szeresd Istent. Nem vagy elveszett és elhagyott, mert Ő ott van melletted. A jövő miatt sem kell aggódnod, mivel a jelen állapot a szeretet keresztre feszítése.

Kérlek, ne aggódj azért, hogy én szenvedek és szenvedni fogok, mert a szenvedés - bármily nagy legyen is -, örömöt szerez a léleknek, ha arra a jóra tekintünk, ami ránk vár.

Úgy érzem, hogy meghasad a szívem, amikor szenvedéseidről hallok, és mindent megtennék, hogy csillapítsam azokat. De miért háborogsz? Miért tombolsz? Elég, gyermekem! Jézus soha nem ajándékozott neked annyi kincset, mint most. Sohasem voltál olyan kedves Jézusnak, mint most. Mitől félsz tehát, mitől reszketsz és rémüldözöl? Félelmed olyan, mint a gyermeké anyja karjaiban. Buta és hasztalan félelem hát a tiéd.

Az Isten dicsőségére és a lélek üdvösségéért eltöltött idő soha nem elvesztegetett idő.

Ha lassan is, de mindig haladunk. Ameddig jó és határozott érzés visz, csak jó irányba mehetünk. Nem, kedves gyermekeim, az erény gyakorlásához nem kell mindig mindenre figyelned. Ez igazán összezavarná és túlbonyolítaná gondolataitokat és cselekedeteiteket.

Ne nyugtalankodj, ha nem tudsz elmélkedni, áldozni, ha nem tudsz foglalkozni minden vallásos gyakorlattal. Próbálkozz addig máshogyan, hogy megmaradhass az Úrral való egységben. Szent akarattal, fohászokkal, lelki áldozatokkal pótold azt, amire most nem vagy képes!

Szeresd a Szűzanyát, és segíts, hogy mások is megszeressék; mindig imádkozd a rózsafüzért, amilyen gyakran csak lehetséges.