Éljünk úgy, ahogy a Szűzanya élt: egyedül Istent szeressük, egyedül Isten után vágyakozzunk, egyedül Isten tetszését keressük mindenben, amit csak teszünk!
A Szűzanya olyan, mint egy jó édesanya, aki nem elégszik meg azzal, hogy általánosságban ügyel a gyermekeire, hanem mindegyikükre külön-külön odafigyel.
Gyermekeim, mi félünk a haláltól... el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá a halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott... Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!
Látjátok, gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.
A világ azt mondja, hogy a szentek együgyűek voltak. Igen, együgyűek voltak a világ dolgai iránt, de értettek ám az Isten dolgaihoz. Készakarva nem törődtek a világ dolgaival, mert olyan jelentéktelennek tűnt föl előttük, hogy rá sem figyeltek...
Az Üdvözlégy sosem válik unalmassá. Amikor földművelésről, kereskedelemről, politikáról beszélgetünk, elunjuk magunkat, de ha a Szent Szűzről beszélünk, ez mindig új.
Állandóan két titkárunk van: a gonosz lélek, amely feljegyzi rossz cselekedeteinket, hogy vádolhasson bennünket, s a jó angyal, aki felírja a jótetteket, hogy igazolhasson az ítéletkor.
