Félő, hogy a közszellem, mely a technikát, ipart, anyagi erőt bálványozza, elbódítja az ifjúság lelkét és érzéketlenné teszi a szellem értékei iránt. Értessük meg a gyermekkel, hogy szerény anyagi körülmények között is kiegyensúlyozott, megelégedett és magas igényű életet élhetünk, ha a szellem örömeit és gyönyörűségét igazán élvezni tudjuk.
Félő, hogy a közszellem, mely a technikát, ipart, anyagi erőt bálványozza, elbódítja az ifjúság lelkét és érzéketlenné teszi a szellem értékei iránt. Értessük meg a gyermekkel, hogy szerény anyagi körülmények között is kiegyensúlyozott, megelégedett és magas igényű életet élhetünk, ha a szellem örömeit és gyönyörűségét igazán élvezni tudjuk.
A kegyelemmel ihletett lélek szemei megnyílnak arra, hogy az élet tartalmát kitevő cselekvéseket, gondolatokat és érzelmeket – teremtmények helyett – az örök Istenre irányítsa. Ez nem szentimentális szeretet és érzelgősség, ami az idegeknek az éhsége, hanem a szellemnek az az igénye, ami a legnemesebbet, a legmagasztosabbat, az ember számára elérhető tökéletesség legmagasabb, legmerészebb tanait tudatosan és hősies erőfeszítések árán is akarja.
A kegyelemmel ihletett lélek szemei megnyílnak arra, hogy az élet tartalmát kitevő cselekvéseket, gondolatokat és érzelmeket – teremtmények helyett – az örök Istenre irányítsa. Ez nem szentimentális szeretet és érzelgősség, ami az idegeknek az éhsége, hanem a szellemnek az az igénye, ami a legnemesebbet, a legmagasztosabbat, az ember számára elérhető tökéletesség legmagasabb, legmerészebb tanait tudatosan és hősies erőfeszítések árán is akarja.
A keresztény nem érheti be azzal, hogy csupán egyszerűen emberként éljen. Egész életét a hit fényénél kell megvizsgálnia, megítélnie és kötelességeit vállalnia. A keresztény számára nincs két különválasztható magatartás; egy emberi és egy keresztényi, egy vasárnapi és egy hétköznapi, egy, amit a templomban ölt magára s aztán a hivatalban, a munkahelyén és a családban felcseréli egy másikkal. … Ha kereszténynek mondja magát és az akar lenni, akkor egész életét úgy kell néznie, ahogyan Isten nézi, úgy kell elbírálnia, ahogyan Ő bírálja, úgy kell élnie, ahogyan Ő kívánja. Ehhez pedig szüksége van a hit fényére és a kegyelem segítségére.
A keresztény nem érheti be azzal, hogy csupán egyszerűen emberként éljen. Egész életét a hit fényénél kell megvizsgálnia, megítélnie és kötelességeit vállalnia. A keresztény számára nincs két különválasztható magatartás; egy emberi és egy keresztényi, egy vasárnapi és egy hétköznapi, egy, amit a templomban ölt magára s aztán a hivatalban, a munkahelyén és a családban felcseréli egy másikkal. … Ha kereszténynek mondja magát és az akar lenni, akkor egész életét úgy kell néznie, ahogyan Isten nézi, úgy kell elbírálnia, ahogyan Ő bírálja, úgy kell élnie, ahogyan Ő kívánja. Ehhez pedig szüksége van a hit fényére és a kegyelem segítségére.