Ferenc pápa

Keresztelő János ujját követve mi is Jézusra mutatunk. Nem magunkat hirdetjük, hanem a Fény közeledtét.

Amikor Mária elindul Erzsébethez, az Ige már úton van a világ felé. Isten mozgásba hozza a szívet.

Az öröm nem a problémák hiányából fakad, hanem abból a bizonyosságból, hogy az Úr közel van. Ez a keresztény remény alapja.

Mária nem uralkodni jött, hanem szolgálni. Ő az, aki megmutatja: a remény arca alázatos, szelíd és gyöngéd. 

A remény az a horgony, amelyet a jövőbe vetünk, és amely biztosan tart minket a jelen viharaiban.

Mária igenje a történelem legnagyobb pillanata volt: Isten a szabad emberi válaszon keresztül lépett be közénk. A tisztaság és engedelmesség a legnagyobb erő.

A keresztény ember nem csak vár, hanem készít is. A remény cselekvő: amikor szeretettel fordulunk a másikhoz, elővételezzük Isten országát.

Az igazi remény nem arról szól, hogy minden úgy lesz, ahogy mi szeretnénk, hanem hogy Isten velünk lesz – akkor is, ha más úton vezet, mint amit mi elképzeltünk. 

Reményünk a mennyben van, reményünk oda van horgonyozva, mi pedig, kezünkben a kötéllel, támogatjuk egymást, a folyó túlpartjára tekintve, ahová el kell jutnunk.

Az anyák csendes vértanúsága életet ad a világnak!

Lehetnek hibáid, szoronghatsz, sőt dühös is lehetsz, de ne felejtsd el, hogy az életed a világ legnagyobb vállalkozása. Ne feledd, hogy boldognak lenni nem arról szól, hogy viharmentes az ég, balesetmentes az út, erőfeszítés nélküli a munka, vagy csalódások nélküli egy kapcsolat. Boldognak lenni azt jelenti, hogy erőt találsz a megbocsátásban, reményt a csatákban, biztonságot a félelemben, szeretetet a viszályban.

Engedd magad húzni, felrázni, próbatétel elé állítani! Megtanultam, milyen fontos látni a nagyot a kis dolgokban, és a nagy dolgokban is foglalkozni a kicsinységekkel.

Krisztus legyőzte a bűnt és megsemmisítette a halált, de Feltámadásának ereje még mindig beteljesedését keresi földi történelmünkben. Mint egy apró fény magva, ez a beteljesedés ránk lett bízva, hogy őrizzük és növeljük.

Jézus szenvedésében és halálában Isten magára vette a világ minden gonoszságát, és végtelen kegyelmében legyőzte azt. Kitépte az ördögi kevélységet, amely megmérgezi az emberi szívet, és erőszakot, romlást szór mindenfelé.