Kempis Tamás: Krisztus követése

Nagy okosság az, hogy hallgatni tudj gonosz időben, magadba szállván hozzám térj, és meg ne háborodj az emberek ítéletén.

Ha tudsz hallgatni és tűrni: minden bizonnyal meglátod Isten segítségét.

A szeretet fölfelé törekszik, nem akar semmi alantasba bonyolódni.

Csoda-e, ha nem érzi a terhet, akit a Mindenható hord a tenyerén, akit a legnagyobb vezér vezet?

Ki miben vétett, abban fog keservesebben bűnhődni.

Ó, milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőre tekintene.

Ha értenél ahhoz, hogy mindig alázatosan és mértéktudóan maradj meg önmagadban, nem esnél olyan könnyen veszedelembe, sőt bűnbe is.

De aki szorgalmasabb az igyekezetben, az előbbre jut, még ha több vétkes indulata van is.

Nem egyformán van kinek-kinek mit legyőznie s miben önmegtagadást vállalnia.

Naponta meg kell újítanunk eltökélt szándékunkat, úgy kell magunkat a buzgóságra serkenteni, mintha ma kezdtük volna.

Sokat tesz, akiben nagy szeretet lakik. Sokat tesz, aki amit tesz, jól teszi.

Ha békességedet valamely emberi személyben keresed, akit kedvelsz, akivel együtt élsz, állhatatlan leszel és cselekvésre képtelen.

Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez; gyakran téved, és könnyen vétkezik.

Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.

Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmadat, amíg annak ideje, órája van.