Kempis Tamás: Krisztus követése

Minél inkább megtörik testünk a szenvedésben, lelkünket annál jobban megerősíti a bennünk munkálkodó kegyelem.

Vágjuk a gyökérbe a fejszét, hogy önmagunk keresésétől megszabadulva belső békét élvezzünk.

Azt óhajtsd, azért fohászkodj mindig, hogy Isten akarata maradéktalanul beteljesedjék benned.

A szeretet gyakran nem ismer mértéket, hanem mértéktelenül pazarolja önmagát.

Légy hát kész a küzdelemre, ha győzni óhajtasz. Viadal nélkül a béketűrésért ígért koronát el nem érheted.

Mert ott halad jobban az ember, ott érdemel több kegyelmet, ahol önmagát jobban legyőzi és megtagadja.

Mindig készen légy tehát,és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen.

Könnyen elégedett és csöndes szívű lesz, akinek tiszta a lelkiismerete.

Igyekezetünk mértéke szerint haladunk előre a jóban, és annak, aki komolyan haladni akar, nagy szorgalommal kell munkálkodnia.

Kezük-lábuk megkötözve azoknak, akiknek vagyonuk van, akik önmagukat szeretik, hol ezt, hol azt kívánják meg.

Aki nem kész arra, hogy mindent elviseljen, és azt tegye, amit kedvese akar, nem méltó arra, hogy Szerelmesnek nevezzék.

Az Úr ugyanis megadja a maga áldását, ahol üres edényre talál.

Lám, valóban nem lehet részed kétféle örömben: hogy e világon is gyönyörűségben élj, és aztán Krisztussal is uralkodjál.

Aki Jézust elveszíti, nagyon sokat veszít, többet, mint az egész világ.

Ha majd eljutsz önmagad teljes megvetéséig, tudd meg, hogy a földi élet lehetőségei szerint akkor áraszt el a béke bősége.