Kempis Tamás: Krisztus követése

Add, Uram, hogy túl mindazon, amit kívánok, benned találjak megnyugvást, szívem tenálad csöndesedjen el.

A szeretet a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz.

Nem méltó az Isten mélységes titkainak ismeretére, aki Istenért valami zaklattatásban meg nem próbáltatott.

Olyan jókedvvel kell a szükséget és a szegénységet viselned, mint a bőséget és a gazdagságot.

Mindenben ügyelj magadra: mit teszel, mit beszélsz, és minden igyekezetedet arra irányítsd, hogy csak az Úr tetszésére légy.

Ha helyesen gondolkodsz és józanul ítélsz, sohasem kell magadat elhagyván szomorkodni azon, hogy ellenszélbe kerültél.

Minden hiábavalóság, csak az nem, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.

Milyen veszedelem, ha valaki nem sokba veszi azt az elhatározást, amellyel hivatását vállalta, és az után veti magát, amihez semmi köze.

Senki sem alkalmas a mennyei javak megragadására, ha csak el nem szánta magát arra, hogy Krisztusért jókedvvel viselje a bajokat is.

Jobb most bűneinket tisztogatni, hibáinkat lenyesni, mint a tisztítóhelyre hagyni a tőlük való szabadulást.

Légy befelé élő, nyugodalmas ember, akkor nálad marad Jézus.

Az egész világot vedd semmibe, minden külső tevékenységnél többre becsüld, ha Istennel foglalatoskodol.

Minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig annál több erőre kap.

Sokkal többnek kell belül lenni, mint amennyi meglátszik belőlünk, mert a mi vizsgáló bíránk Isten.

Hiábavaló azt szeretni, ami egykettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökkévaló öröm vár ránk.