Kempis Tamás: Krisztus követése

Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk?

Magamat és mindenemet megjavításra neked ajánlom, Uram, mert jobb itt dorgáltatnom, mint a másvilágon.

Ha Istenért indulsz ügyeidben, elégedett leszel, bárhogyan is intézze az Úr az egészet.

Senki sem gazdagabb, hatalmasabb és szabadabb annál, aki el tudja hagyni önmagát és mindenét, és vállalni tudja a legutolsó helyet.

Ha semmi másra nem törekszel, csak Isten tetszésére és felebarátod javára, belső szabadságnak örvendezhetsz.

Uram, csak állhatatos maradjon hozzád akaratom, egyébként intézkedj velem tetszésed szerint.

Ó, de jó és micsoda békesség forrása, hallgatni arról, ami nem tartozik ránk, nem hinni mindent, válogatatlan.

Sajnos gyakran hamarabb hisszük el s mondjuk ki valakiről a rosszat, mint a jót: olyan gyarlók vagyunk.

Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint?

Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd.

Ha eljutsz odáig, hogy a zaklattatást Krisztusért jó néven veszed és kedvesnek érzed, hidd el, akkor már jól van dolgod.

Az alázatos ember a megvettetésben is békét talál, mert Istenre épít, és nem a világ ítéletére.

Ha valami jó van benned, hidd, hogy másokban még több jó van, és így maradj meg az alázatban.

Koldusnál koldusabb, aki Jézus nélkül él: s az a leggazdagabb, aki jóban van Jézussal.

Kinek kell keményebb harcot vívnia, mint aki önmagát igyekszik legyőzni?