Kempis Tamás: Krisztus követése

Isten elsősorban azt veti latba, ki milyen indulattal cselekszik, nem azt, hogy mekkora tettet visz végbe.

Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljunk egymás terhét hordozni; mert senki sincs hiba nélkül.

Fordulj szembe a kezdet kezdetén hajlamaiddal; és vetkőzd le rossz szokásaidat: hogy lassanként nagyobb gondot ne okozzanak.

Bizony a mély értelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá: viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten előtt.

Nincs mindenkor az ember hatalmában az ő útja, hanem Isten joga, hogy adjon és vigasztaljon, amikor akar, amennyit akar s akit akar.

Nagy bölcsesség és tökéletesség az, ha az ember önmagát semmire sem tartja, de másokról mindig jót gondol.

Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás.

Egy tart vissza sokakat a haladástól, önmaguk buzgó javítgatásától: az, hogy irtóznak mindentől, ami nehéz.

Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni.

Másfajta, egészen másfajta öröm az, amit a Teremtő s amit a teremtmény kínál, amit az örökkévalóság s amit az elmúló idő.

Két szárny emeli az embert a föld fölé: a meg nem osztott egyszerűség és a tisztaság.

Őrizd úgy a szívedet, hogy szabad legyen, és az odafönt valókra, Istenre nyíljon, mert nincs itt maradandó városunk.

A kevély, a kapzsi soha nem nyughatik, a szegény és alázatos szívű nagy békességben él.

Ne szégyelld, ha Jézus Krisztus szeretetéből másoknak szolgálsz, és e világon szegénynek tartanak.

Még a legnagyobb ellenségtől, az ördögtől sem kell majd félned, ha a hit fegyverzetét öltöd magadra.