Az ima a legalkalmasabb arra, hogy értelmünket a tudatlanságtól, akaratunkat pedig a romlott ragaszkodásoktól megtisztítsa.

Jézus Krisztus legyen nappali világosságunk az örökkéválóságba vezető utunkon és égő gyertyafényünk mindennapjainkban.

Testünk ismét porrá lesz, akár tetszik, akár nem; ez a mi adónk, amit valamennyiünknek meg kell fizetnünk azért a bűnért, amely Ádám által terhel minket. Földből vagy, és a földbe térsz vissza.

A Paradicsom kapujában egy kerub lángoló kardot tart a kezében annak jeléül, hogy az égi Paradicsomba senki olyan nem juthat be, akin nem hatolt át a szeretet kardja.

Mind a magadban, mind a szóval mondott imát úgy kezdd, hogy Isten jelenlétébe helyezkedsz. Kivétel nélkül ehhez tartsd magad, és majd meglátod, hogy ez mennyire hasznos lesz.

A legfösvényebb embernek sem jutna eszébe, hogy zsugoriságát beismerje. Még csak nem is hiszi magáról, hogy olyan, mert a fukarság különleges láz; minél hevesebben tüzel, annál kevésbé érzi az ember.

Vegyük szemre a szentek sokféleségét, és tegyük fel a kérdést, hogy mi módon jutottak be a mennyországba: az apostolok főként a szeretet révén, a vértanúk az állhatatosságuk, az egyháztanítók a szemléletük, a hitvallók az önmegtagadás, a szüzek a szívük tisztasága - és valamennyien az alázatuk gyümölcseként.

Szent Jakab azt mondja: "Aki szomorú, imádkozzék." (Jak. 5,13). Az ima felülmúlhatatlan eszköz, mert lelkünket Istenhez emeli.

"Undorítóak lesznek, azokhoz a dolgokhoz hasonlóan, amiket szeretnek" mondja a próféta a gonoszokról (Oz. 9,10). Ugyanígy elmondható a jókról: szeretetre méltók lesznek, mint azok a dolgok, amiket szeretnek.

A keresztény tanítás kinyilatkoztatja nekünk Isten akaratát arról, amit szeretnünk kell; azokról a parancsokról, amelyeket meg kell tartanunk; azokról a tanácsokról, amelyeknek a követését kívánja. Mindez "Isten kifejezett kívánsága", mert kinyilatkoztatta akaratát arról, hogy mi mindent kell hinnünk, remélnünk és szeretnünk, s csak Őt félve megtennünk.

Kitartáson és állhatatosságon a hosszabb ideig tartó szenvedéseknél és fáradozásoknál fellépő, az egyik legnagyobb kínt jelentő bosszúságnak az elviselését értjük.

Assisi Szent Ferenc legnagyobb szegénysége legyen példaképünk a szegénység gyakorlásában.