Sértően viselkedünk Isten bőkezűsége iránt, ha nem ismerjük el a jótéteményeit; ugyanakkor szitkozódunk jósága felett, ha azt állítjuk, hogy nem állt mellettünk, és nem segített.
Milyen értékes lesz a barátságotok, ha egymásnak szeretetet, jámborságot és keresztény tökéletességet közvetítetek! Nagyszerű dolog lesz, mert Istentől jön, Istenre irányul, Isten az összefoglalója; mert az egész Istenben örökké tovább él.
Senki nem indít háborút az ember ellen, csak maga az ember. Egyébként létezik-e olyan dolog, amit az ember nem, vagy csakis az ember tudna létrehozni és irányítani?
Nem szabad elcsüggednünk, inkább emeljük fel szent bizalommal szívünket Istenhez. A bizalom alapja Ő maga, nem mi; még, ha mi meg is változunk, Ő soha nem változik; mindig egyformán jó és irgalmas hozzánk, akár gyengék és tökéletlenek, akár erősek és tökéletesek vagyunk.
A lelki hasznunk nem azáltal keletkezik, hogy sokat gondolunk Istenre, hanem azáltal, hogy szívünk legmélyéből szeretjük; ezt a szeretetet akkor nyerjük, mikor elhatározzuk, hogy Istenért sokat teszünk és elviselünk.
Isten azt akarta, hogy az évszakok váltakozzanak: a nyárra az ősz, télre a tavasz következzen, hogy belássuk, ebben az életben semmi sem állandó, semmi sem "tartós", és hogy minden, ami időleges, állandóan változik.