Szent II. János Pál pápa

Az egységre való törekvés korunk legnagyobb hitvallása Krisztus mellett.

Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.

A hit mindig sokat követel, mert túlvezet bennünket önmagunkon. A hit megadja nekünk az élet céljának látomását, és tettekre sarkall minket

A sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog. Krisztus világossága bevilágít az ember szívének, életének misztériumába, bevilágít az emberi lélek és tudat titkaiba. Adjunk tehát hálát az Úrnak, hogy lényünk és életünk sötétsége Ő általa világossággá változott.

A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.

Tanuljátok a szeretetet – azt a nehéz szeretetet, amelyik nem fut el a szenvedés elől.

Kétségtelen, hogy Mária a legméltóbb ezekre az áldó szavakra már csak azért is, mert test szerint Jézus édesanyja lett (boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál), de főként azért, mert a híradás első pillanatában elfogadta az Úr szavát, mert hitt neki, mert Isten iránt engedelmes volt, mert a szavakat „megőrizte” és „szívében gyakran elgondolkodott rajtuk”, és egész életével meg is valósította azokat.

Az Ige testté lett. Ez a hit szívdobbanása: Isten emberré lett, hogy az ember Istenhez tartozhasson. A betlehemi jászolban a menny a földet öleli.

Isten születése a világban csendben történik. A nagy dolgok mindig csendben kezdődnek.

A szív imádságban tágul. Isten akkor érkezik meg, amikor van hely számára. Ezért az advent legfontosabb cselekedete a belső csend. 

Ha Istenre várunk, akkor Ő mindig túláradó ajándékkal érkezik. Ne szűkítsük le a szívünket – engedjük, hogy Ő nagyobb dolgokat tegyen, mint amit mi kérni merünk.

Az Úr közel van. Fel kell készülnünk fogadására. Az egész adventi időszaknak ez a jelentősége, hogy a hívők teljesen átélhessék a megtestesülés titkát.

A Karácsony misztériumában van az emberiség ereje. Az az erő, mely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehezítsétek meg ezt a kiáradást! Ne romboljátok le! Mindaz, ami igazán emberi, ebből az erőből növekszik.

Alapvető jelentőségű, hogy minden hívő legyen meggyőződve arról, hogy nem élheti hitét teljes közösségben a keresztény közösséggel anékül, hogy részt ne venne rendszeresen a vasárnapi Eucharisztiában.

Sok eszközzel rendelkezünk, hogy legyőzzük a világban a rosszat és a szenvedést. És csodálatosak azok az emberek, akik ezért küzdenek.