Köszönöm, ó én Istenem, minden kegyelmedet, különösen azt, hogy átbocsájtottál a szenvedés tűzpróbáján. Kezemben a Kereszt jogarával, örömmel emelem rád tekinteternet az utolsó napon; mivel oly kegyes voltál, hogy ezt a drága Keresztet adtad osztályrészemül, remélem, hogy hasonlítani fogok hozzád és megdicsőült testemen ott ragyognak majd Szenvedésed szent sebhelyei...

A Szent Szűz abban múl felül minket, hogy nem tudott vétkezni, mentes volt az eredeti bűntől, de másrészt nem volt olyan szerencsés, mint mi, mert neki nem volt Szent Szüze, akit szerethetett volna. Számunkra ez édességtöbblet, számára pedig édességhiány!

Szükségem van rá, hogy ma elmerüljek a végtelenben az én Céline-em mellett. El kell felejtenem a földet, ahol minden fáraszt és terhemre van. Egyetlen örömem, hogy Jézusért szenvedjek, de ez a nem érezhető öröm felülmúl minden más örömet!

Szeretném, ha vigaszt nyújthatnék neked, amiért hálátlanok a bűnösök és könyörgöm, vedd el azt a szabadságomat, hogy megbánthassalak, s ha gyöngeségből néha elesem, tisztítsa meg mindjárt a lelkemet a te Isteni Tekinteted s égesse fel minden hibámat, úgy, mint a tűz, amely mindent önmagává alakít.

Ön csak addig jókedvű, amíg a dolgok az ízlése szerint mennek. De attól a pillanattól kezdve, amikor ez megváltozik, arca elsötétül. Ez nem erényes magatartás. Az erény az, ha mindenkinek alávetjük magunkat, és örülünk annak, hogy szemrehányást tesznek nekünk.

Soha nem hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van minden pillanatomban, vezet és sugallja, amit mondanom vagy tennem kell. Pontosan abban a percben villannak fel olyan megismerések, amilyenek soha nem voltak világosak előttem, mikor szükségem van rájuk s a leggyakrabban nem is elmélkedéseim alatt jönnek gazdagon, hanem napi elfoglaltságaim közepette.

Sok olyan misztériumot megértettem, ami idáig el volt rejtve előlem. A Jó Isten ugyanolyan irgalmas volt hozzám, mint Salamon királyhoz. Nem akarta, hogy legyen akár egyetlen olyan vágyam is, ami ne teljesülne, legyen az tökéletesedés utáni vágy, vagy olyan, amelynek a hiú voltát megértettem, anélkül, hogy tapasztaltam volna.

A szeretet áldozatokból táplálkozik, minél több természetes kielégülést utasít vissza a lélek, annál erősebb és érdektelenebb lesz a szeretete.

A Szűzanya soha nem mulasztja el, hogy megvédjen, amikor segítségül hívom őt. Ha nyugtalanság, zavar tör rám, hamar felé fordulok, ő pedig, mint a leggyöngédebb az anyák között, mindig gondomat viseli.

Érzem magamban a papi hivatást; ó Jézus, micsoda szeretettel vennélek kezembe, mikor hívó szavamra leszállanál az Égből. Micsoda szeretettel adnálak a lelkeknek! De jaj! Miközben pap szeretnék lenni, csodálom és irigylem Assisi Szent Ferenc alázatát és hivatást érzek magamban arra, hogy kövessem őt, s ne fogadjam el az áldozópapság fenségét és méltóságát.

Nem halok meg, belépek az életbe, és mindazt, amit idelenn nem mondhatok el önnek, megértetem majd önnel a mennyek magasából. Az égben ugyanazt fogom kívánni, mint a földön: Jézust szeretni és megszerettetni.

Nem a halál jön majd értem, hanem a Jóisten. Az égbe megyek... Be fogok lépni a kiválasztottak lakhelyére, látni fogom a szépségeket, amelyeket emberi szem soha nem látott, hallom majd a harmóniát, amelyet fül még nem hallott, örvendezni fogok az örömben, amelyet emberi szív soha meg nem tapasztalt. Egy nap a paradicsomban találjuk magunkat, és az igazi boldogságot fogjuk élvezni.

(Teréz halálának napja) Végül számomra is elérkezik az utolsó este; szeretném, ha akkor ezt mondhatnám neked, ó, én Istenem: Dicsőítettelek ezen a földön, véghezvittem a munkát, amelyet reám bíztál, megismertettem a nevedet azokkal, akiket nekem adtál: ők a tieid voltak és te nekem adtad őket. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled jön, mert én közöltem velük azokat a szavakat, amelyeket te közöltél velem, ők elfogadták azokat és hitték, hogy te küldtél engem (vö. Jn 17,4)