Urunk soha nem kér tőlünk erőnket meghaladó áldozatot. Igaz persze, hogy az isteni Megváltó olykor megérezteti velünk a kehely egész keserűségét, melyet megmutat lelkünknek. Amikor mindannak feláldozását kéri, ami a legdrágább a világon, akkor egészen különleges kegyelem híján lehetetlen, hogy ne kiáltsunk fel, úgy, mint ő a haláltusa kertjében: Atyám múljék el tőlem ez a kehely... Mégis legyen meg a te akaratod, és ne az enyém (Lk 22,42).

Nem mondhatnám, hogy gyakran van részem vigasztalásban hálaadásom idején, talán ilyenkor kapom a legkevesebbet. Ezt egészen természetesnek találom, mert nem azért ajánlottam fel magamat Jézusnak, hogy önnön vigasztalásomra várjam a látogatását, hanem azért, hogy örömet szerezzek Annak, aki nekem adja magát.

Jézus sokáig kényeztetett engem, tovább, mint hűséges jegyeseit, mert megengedte, hogy adják Őt nekem s a többinek nem adatott meg az a boldogság, hogy magukhoz vegyék Őt. Azért is nagyon boldog voltam, mert hozzányúlhattam a szent edényekhez, mert pólyácskákat készíthettem, melyeknek be kell majd burkolniok Jézust, éreztem, hogy nagyon odaadónak kell lennem s gyakran gondoltam azokra a szavakra, melyeket egy szent diakónushoz intéztek: Legyetek szentek, ti, akik az Úr edényeit érintitek.

Ha a világ tudatában lenne az Oltáriszentség értékének, a templomok bejáratain betóduló tömeget a rend őreinek kellene feltartóztatnia.

Én szomorúság nélkül tettem le koszorúmat a Szent Szűz lábaihoz, éreztem, hogy az idő nem fogja elmosni boldogságomat. Milyen szépséges ünnep Mária születésnapján válni Jézus jegyesévé! Az egynapos kis Szent Szűz mutatta be a kis Jézusnak kis virágát. Ezen a napon minden kicsi volt, kivéve a kegyelmeket és a békét, amelyet kaptam, azt a szelíd örömet, amelyet este éreztem, mikor a mennybolton pislákoló csillagokat néztem, s arra gondoltam, hogy a szépséges Ég hamarosan megnyílik majd elragadtatott szemeim előtt, s egyesülhetek Jegyesemmel az örök boldogságban.

Meghívólevél a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővér menyegzőjére. A Mindenható Isten, az Ég s a föld Teremtője, a Világ Korlátlan Ura és a Boldogságos Szűz Mária, az égi Udvar Királynője, tudatják, hogy Felséges Fiuk, Jézus, a Királyok Királya és az uralkodók Ura frigyre lépett Teréz Martin kisasszonnyal, aki, miután nemesi címe Jézus Gyermeksége és Szent Arca, ezzel Úrnője és Hercegnője lett az Isteni Jegyesétől nászajándékba kapott két birodalomnak: Jézus Gyermekségének és Szenvedésének.

Milyen boldogság volt a mi szent Genovéva Anyánkat ismernem. Bementem hozzá, mint rendesen, hogy meglátogassam egy kicsit és ezt mondta: "Várjon kislányom, csak egy pár szót fogok mondani. Ahányszor csak jön, mindig lelki virágcsokrot kér tőlem, ma tehát ezt adom: békével és Örömmel szolgálja az Istent, emlékezzen rá, gyermekem, hogy a mi Istenünk a béke Istene."

Ó, lélekben szenvedni, igen, sokat tudok... De ami a testi szenvedést illeti, olyan vagyok, mint egy kicsi gyermek, egészen kicsi. Nem gondolkodom, percről percre szenvedek.

De Uram, a te gyermeked megértette a te isteni világosságodat, bocsánatodat kéri testvérei számára, elfogadja, hogy addig eszi a fájdalom kenyerét, ameddig csak akarod, és nem akar felkelni attól a keserűséggel megrakott asztaltól, ahol a bűnösök esznek, míg csak el nem jön az a nap, amelyet te jelöltél meg ... De éppen ezért nem mondhatja-e saját nevében, testvérei nevében: Irgalmazz nekünk, Uram, mert szegény bűnösök vagyunk! (Lk 18,13).

Ami engem illet, semmit sem találok már a könyvekben, csak az Evangéliumban. Ez elég nekem. Élvezettel hallgatom Jézusnak a szavát, amely mindent megmond, amit tennem kell: Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű [Mt 11,29]. Akkor enyém a béke jóságos ígérete szerint: és nyugalmat találtok lelketeknek.

A Szeretet tudománya, ó igen! Ez a szó édesen muzsikál a lelkemben, egyes egyedül erre a tudományra vágyom.

Milyen édes a szeretet útja. Az igaz, hogy el lehet esni rajta, hogy lehet hűtlenségeket elkövetni, de a szeretet, amely mindenből tud hasznot húzni, igen gyorsan elhamvaszt mindent, ami csak visszatetszhetik Jézusnak, s csak valami alázatos és mély békét hagy meg a szív mélyén.

Már nem tudnék forrón imádkozni másért, mint azért, hogy lelkemen tökéletesen beteljesedjék Isten akarata, úgy, hogy teremtmények ne vethessenek elébe gátat.