Kempis Tamás: Krisztus követése

Akinek a békesség az otthona, az senkire sem gyanakszik.

Ha többet gondolkodnál halálodon, mint a hosszú életen, minden bizonnyal jobban igyekeznél megjavulni.

A lelki ember állapota az, hogy bensejében Istennel járjon, és semmi külső vonzalom fogva ne tartsa.

Miért halogatnád, ami jót elhatároztál? Kelj fel, és fogj hozzá nyomban!

Sose veszítsd szem elől, amit fogadtál, és tekints mindig a Megfeszítettre.

Aki a béke idején nagyon elbízza magát, gyakran nagyon is összetört, rettegő embernek bizonyul, ha hadra fordul.

Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat.

Ember tervez, Isten végez, és nincs az ember hatalmában az ő dolgainak véghezvitele.

Aki a maga vétkét igazán, pontosan lemérné, az nem ítélne másról olyan keményen.

Tekints föl, tekints le, tekints ki, tekints befelé: mindenütt megtalálod a keresztet.

Külső és belső ügyeinket egyformán meg kell vizsgálnunk, és rendben kell tartanunk.

Ne bízzál túlságosan a saját véleményedben, hallgasd meg szívesen másokét.

Íme hát minden a kereszten áll, minden a halálon fordul.

Azért szerez sok minden alkalmatlanságot neked, azért zavar meg, mert még nem haltál meg egészen önmagadnak.

Ha kísértés vesz körül, és sok zaklattatásban van részem, nem félek semmi rossztól, amíg velem van az Úr kegyelme.