Kempis Tamás: Krisztus követése

A vétkes hajlamok irtogatásán munkálkodjál, mert az több hasznodra lesz, mint a sok súlyos kérdés megoldásában való jártasság.

Aki szeret, röpül, fut, örvend, és semmi nem ejti rabul.

Boldogok azok, akik csak az egy szükségesre figyelnek, mert nagy belső békességet élveznek.

Ha egészen magadra és Istenre figyelsz, nem kavar majd föl, amit odakinn tapasztalsz. Hol vagy, ha belső jelenléted megszűnik?

Az az ember, aki még magát teljesen meg nem törte, hamar kísértésbe esik.

Javunkra válik az, hogy olykor nehézségekbe és nemszeretem dolgokba ütközünk: mert ezek gyakran magához térítik az embert.

Ha szereteted tiszta, őszinte és jól rendezett, nem leszel a körülötted levő dolgok rabja.

Aki Isten kegyelmében meg akar maradni, legyen hálás a vett kegyelemért, türelmes a kegyelem megvonásakor.

Aki mindent igaz valósága szerint ítél meg, nem úgy, ahogyan beszélnek meg vélekednek róla, az az igazi bölcs.

Ebben a nyomorúságos életben inkább abban lehet békességünk, hogy alázatosan elviseljük, ami kedvünk ellen van.

Egy szent sem ragadtatott olyan magasra, nem részesült akkora megvilágosodásban, hogy előbb-utóbb kísértést ne szenvedett volna.

Akiket jobbnak tartanak az emberek, azok gyakran veszedelembe sodródnak, mert elbizakodnak.

Krisztus szenvedni akart, és vállalta a megvettetést, s te mersz valaki ellen panaszkodni?

Vedd észre, hogy tűrésre és munkára szól a hivatásod: nem a semmittevésre meg a trécselésre.

Ha azt mondod, képtelen vagy sokat tűrni, hogyan viseled majd akkor a tisztítótüzet? Két rossz közül mindig a kisebbet kell választani.