Ferenc pápa

Krisztus feltámadt! Ez a szó fogja össze egész létezésünk értelmét, mert nem a halálra, hanem az életre teremtett minket az Úr.

Sok félelem lakozhat bennünk, és szörnyű igazságtalanságok vesznek körül minket, de egy új világ már megszületett. Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát, Jézust adta nekünk. Ő ken csillapító balzsamot sebeinkre és letörli könyeinket.

A keresztút során arcunk, mint a Tiéd, végül ragyogóvá és áldás forrásává válhat. Szívünkbe véstük arcod emlékét, mint visszatérésed zálogát, amikor első pillantásra felismersz majd mindannyiunkat.

Az Evangélium reménység üzenetét hozza számunkra. Azt mondja nekünk, hogy Isten mindig utánunk jön, amikor eltévedtünk, akármilyen messze is kóboroltunk!

Jézus szenvedése együttérzéssé válik, amikor kezünket nyújtjuk azok felé, akik úgy érzik, már nem bírják tovább; amikor felemeljük az elesetteket, és átöleljük a csüggedt szívűeket.

Amikor a gyűlölet és erőszak által a Kálvária útjára kényszerített tömegeket látjuk, emlékezzünk rá: Isten megváltotta ezt az utat – Ő maga járt rajta, és életét adta értünk. Ma is számtalan Kürenei Simon van közöttünk, akik Krisztus keresztjét viselik a vállukon!

Amikor Jézus ránk tekint és szeret minket, mit lát a figyelmetlenségeink és bűneink ellenére? Jézus látja törékenységünket, valamint azt a vágyunkat, hogy olyanok legyünk szeretve, amilyenek vagyunk.

Jézus tekintete nem szemrehányó, hanem irgalmas. Ez az az irgalom, amit néha nehezen fogadunk el, különösen akkor, amikor Isten megbocsát azoknak is, akik – a mi véleményünk szerint – ezt nem érdemlik.

Jézus tekintete nem szemrehányó, hanem irgalmas. Ez az az irgalom, amit néha nehezen fogadunk el, különösen akkor, amikor Isten megbocsát azoknak is, akik – a mi véleményünk szerint – ezt nem érdemlik.

Íme, ha múltunk nehéznek, bonyolultnak, s talán romba dőltnek is tűnik, mindig odaadhatjuk Istennek, és újból útra kelhetünk. Isten irgalmas, és mindig vár ránk!

Amikor Jézus arra hív, hogy vegyük magunkra az ő „édes igáját”, akkor arra hív, hogy gazdagodjunk az ő „gazdag szegénységében” és „szegény gazdagságában” osztozzunk vele fiúi és testvéri lelkületében váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az Elsőszülött Testvérben (vö. Róm 8,29).

A nő harmónia, költészet, szépség. Nélküle a világ nem lenne ilyen szép.

Imádkozzunk együtt, hogy a megtört családok megtalálhassák sebeik gyógyírát a megbocsátás által, és felfedezhessék egymás ajándékait még a különbségeik között is.

Ne essünk soha a pesszimizmusba és abba a keserűségbe, amit az ördög nap mint nap kínál. Legyen szilárd az a bizonyosság, hogy a Szentlélek adja az Egyháznak a bátorságot, hogy kitartson, és az evangelizáció új útjait keresse, hogy elvigye az Evangéliumot a föld végső határáig.

Amikor a jóságot nem forgatjuk vissza, elveszítjük. Életünk nagyságát nem az határozza meg, hogy mennyit halmozunk fel, hanem az, hogy milyen gyümölcsöket hozunk.