Vianney Szent János

A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ti ahhoz, ami nem a tiétek?

Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: "Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát..."

Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: "Istenem, szeretlek!" - nem lenne többé kárhozott... De jaj, ez a szegény lélek elveszítette képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet! ...

Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg a szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...

Vannak, akik azt mondják: "Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat." Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: "Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni."

Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.

A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.

Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!

Vannak emberek, akik nem szeretik a jó Istent, nem imádkoznak, de jól megy a sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.

Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.

A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.

Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.

Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.

Amikor illatszer éri kezünket, mindent beillatosítunk, amihez csak érünk. Imáinkat bocsássuk át a Szent Szűz kezén, ő beillatosítja azokat.

Nem szabad a gonosz lélekre hallgatnunk, aki arra törekszik, hogy miután valami rossz elkövetésére már rábírt, ráadásul még kétségbeesésbe is taszítson.