A keresztény ember hiszi, s meri hirdetni, hogy van jövő, nem a halálé az utolsó szó, Jézus Krisztus feltámadása a biztosíték. S a keresztény meri egész életét úgy felfogni és beirányozni, hogy Jézus Krisztus feltámadása megszüntette azt a buta hiedelmet, hogy a halál mindent lezár.

A keresztény ember a világban él, a világ dolgaival foglalkozik, s ott a világban, foglalkozása által és állapotbeli kötelességeinek lehető legjob bteljesítésével kell Isten országának építésén dolgoznia.

Az ember nemcsak testből áll, hanem lélekből is. Nemcsak anyag, hanem szellem is. Fizikai erő és gondolat is. Tehát figyelmeztet arra az igazságra, hogy az élet teljességéhez kell az ige, a szellemi táplálék is.

Más a férfi és más a nő természete, de más mindkettőnek a rendeltetése is. És a valóságban a férfi és a nő világa is a testi és lelki adottságok ezerféle változatát mutatja, nem lehet és nem szabad tehét egy kaptafára húzni.

Hitünk tanítása szerint minden ember lényegileg egyenlő, s ez az egyenlőség az emberi személy egyenlő méltóságban gyökerezik. Ezen túlmenően hisszük és valljuk, hogy mindnyájan ugyanannak a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei.

Az Isten kinyújtotta üdvözitő kezét, megkönyörült az emberen, és Isten Fiának vérével letörölte bűneinket. De ezzel a negváltással nem vette vissza tőlünk a szabadságunkat, mert az emberen áll, hogy Isten kezét megfogja és a megváltás kegyelmét a maga számára megszerezze. Az Isten kezének eléréséhez azonban hitre van szükség.