Tiszteletreméltó Márton Áron püspök

A házasság szeretetközösség jellegének közvetlen következményei, hogy a házasság lényegesen egy férfiúnak és egy nőnek a viszonya (monogámia), éspedig a férfiúnak és nőnek teljesen egyenrangú viszonya, mely a teljes kölcsönös házas hűségben valósul meg.

Ma éppen a végzetes általános nagy baj az, hogy az igazság önzésből történő elhallgatása, ha kell, meghamisítása, a valóság eltakarása lett általános gyakorlat.

A hit nem menti fel a keresztény embert sem az élettel járó feladatok, kockázatok, nehézségek, sem a hit megtartásával járó küzdelmek, kísértések alól.

Mihelyt az egyesülés természetes célja helyébe a számítás, a testi kielégülés kizárólagos igénye tolakodik be, a házastársak lelkén eluralkodik az önzés, a házastársi érintkezés beteges üzelmek gyakorlatává válik, ezt nyomon követi a kiábrándulás, az unottság és a kölcsönös csömör. A szerencsétlen házasságok szerencsétlenségének az okát jórészt ezekben a praktikákban kell keresni.

A házasság szentsége a két házastársat olyan ikerszerűen kapcsolja össze, hogy az egyik imájában a másik arca is megjelenik Isten előtt…

Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát.

A puhaság érzéketlenné tesz, elkábít és megkeményít, s csak a lélek az, ami a földi gyötrelmek szorításából ki tud emelni; a földi élet leselkedő gyötrelmeit győzelmesen el tudja hárítani.

Ha a férfi és a nő magukat egymásnak átadják, feltárják egymás előtt személyiségük titkát - mégpedig a legteljesebb mértékben, amennyire ez a földi életben egyáltalán lehetséges. A személy titkát nem a képzeteink és kívánságaink egyszerű közlése tárja fel mások előtt, hanem az, ha az egyik személy a másikat bevonja a saját életébe. És ez történik a férfi és a nő testi­lelki egyesülésében.

Ahol az erkölcsi parancsok elsikkadnak, ott fellép a lassú, de biztos pusztulás.

A békének és biztonságnak a biztosítéka nem a hadseregekben és tankokban, hanem sokkal inkább az igazság tiszteletében van.

Az ifjúság legyen határozott és igényes, válassza a legtisztább eszményeket élete vezércsillagául, hogy meghódíthassa magának azt az életet, melyre Isten hívta az embert.

Egy nép fiainak és nemzedékeinek felfogása a legnagyobb eszmékről titokzatos módon azonos: Istenről, vallásról, erkölcsről, hűségről, szeretetről egyező a véleményük és egyező a magatartásuk.
Amint közös a nyelvük is, az anyanyelv, amelyen a közös szív és közös lélek érzelmeit, gondolatait, céljait és vágyait, eszméit és alkotó szándékait kifejezik. Ezért tartozik legféltettebb szentségei közé minden népnek.
Szívét lelkét teljesen csak ezen keresztül tudja megnyitni, zsenijét, teremtő erejét ezen keresztül tudja nyilvánítani.

Mindenki felelős mindenkiért. S ezt elsősorban a keresztény embernek kell éreznie, akkor is, ha nincs rá írott törvény. Éreznie kell, hogy a körülmények felelősségre szólítják, ami elől nem térhet ki senki.

A terhesség és szülés természetes védelme nem lehet ok és jog az anyaság ellen. Az anyaság hivatás és a legtöbb hivatás lelkiismeretes teljesítése idegeket, vért, szenvedést, néha életet is kíván. Az orvosnak, papnak, katonának, repülősnek, autósnak, vasutasnak, tűzoltónak stb. élete kockáztatásával is teljesítenie kell kötelességét, gyáva, jellemtelen, ha nem teszi. Miért kell ettől az erkölcsi nagyságtól, erőfeszítéstől éppen az életet fakasztó anyaságot megfosztani?

A keresztény, aki nem tud embertársával békében élni, gúny tárgyává teszi a vallást.