Tiszteletreméltó Márton Áron püspök

A kapcsolódás Krisztushoz, az emberiség fejéhez és a lelki élet adójához, a keresztséggel kezdődik.

A keresztény, ha keresztény akar lenni, alá kell vetnie magát a törvénynek, hogy vallási kötelességeit és céljait ne a látott, hanem a nem látott dolgokból, csak a hallásból, Isten neki hirdetett szavából merítse...
A vallásos és a nem vallásos ember között éppen az a különbség, hogy az egyik a látható, a másik a láthatatlan világban bízik. Mindkettő hisz, de az egyik a látszatnak hisz, amit a dolgok mutatnak, a másik az Isten szavának.

A világ mindig diadalmasan látszik előretörni, mindig a nagy torra, az Egyház és a hit eltemetésére készül, s a hívők szorongattatások, kétségek és csüggedések közepette élnek, és az Egyház mégis áll, ellenségei pedig egymás után szállnak sírba.

A szülőknek elsődleges kötelessége, hogy a gyermekeiket istenes életre neveljék.

Az Isten­szeretetnek a földi életben, egyetlen hiteles bizonysága van: a felebaráti szeretet.

A jelen éppúgy a múltnak a szülötte, amint mi az apáink fiai vagyunk. A jelen megismerésében és a jövőre vonatkozó tájékozódáshoz tehát hozzátartozik, hogy a múltat ismerjük.

Ha az új nemzedék apáinál jobb akar lenni, azt azon kell kezdenie, hogy a látszat­kereszténységgel felhagyva tegye magáévá a kereszténység egész hitrendszerét és erkölcsi tartalmát.

Ajánljuk fel szenvedéseinket és imádkozzunk buzgó szívvel, hogy az Isten ne a méltatlanságunkat, hanem a gyöngeségünket tekintse, legyen irgalmas és könyörüljön rajtunk még egyszer.

A házasság nemcsak a test és a vér dolga, hanem szellemi­-lelki­-erkölcsi viszony is. A férfinak és a nőnek nemcsak a jelenben fennálló közössége, hanem az egész életük közössége is, múltjukkal és jövőjükkel együtt.

A hit azt mondja, hogy azt, ami a tapasztalati körünkön kívül esik, nem lehet nemlétezőnek tekinteni, ellenkezőleg, az az igazi valóság, a tapasztalható valóságoknak is az az oka és célja, az ember is emberi egzisztenciáját, s mindazt, ami őt emberré teszi, ettől a mindent hordozó valóságtól nyeri.

A keresztény ember... úgy látja, hogy a bajok oka nem a külső körülményekben van, hanem az emberi lélekben.

Az Egyház fiainak mindig és mindenütt a legbensőbb és legnemesebb lelki közösségben kellene élniök.

A békesség az emberek között Isten dicsőségének és az azért való munkának következménye.

Az ember... amilyen mértékben fordult el Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az ellentmondások és következetlenségek úgy megzavarták az erkölcsi érzékét, hogy már nem tesz, és maholnap nem is tud különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a megengedett és a meg nem engedett, a tisztességes és a tisztességtelen, a becsületes és a becstelen cselekedetek: az erény és a bűn között.

A hit döntő elfogadása annak, hogy az emberi egzisztencia legbensejében létezik egy pont, mely nem a látható, fogható és mérhető, nem a tapasztalható dolgokból táplálkozik és nem azokban gyökerezik, hanem a valóság nem látható részében, és anélkül nem léteznék és nem létezhetnék.