Hisz az ember Isten országában, de ma nagyobb vágyakozással kéri, hogy jöjjön el az országa. Bízik az Isten igazságosságában, de adventi türelmetlenséggel ostromolja az eget, hogy egek harmatozzatok az igazakra. Reménytelenségében reményét már csak a mindenható és jóságos Istenbe vetheti, de kiáltva kiáltja, hogy segítsen rajta, kegyelmezzen meg neki.
Hisz az ember Isten országában, de ma nagyobb vágyakozással kéri, hogy jöjjön el az országa. Bízik az Isten igazságosságában, de adventi türelmetlenséggel ostromolja az eget, hogy egek harmatozzatok az igazakra. Reménytelenségében reményét már csak a mindenható és jóságos Istenbe vetheti, de kiáltva kiáltja, hogy segítsen rajta, kegyelmezzen meg neki.
Van féltékenység, melyet nem szeretet sugall, hanem szenvedély, melynek tulajdonképpeni oka az önzés, mely a másik félben csak tárgyat lát, csak szépséget, csak testet, s mivel nem tud vele szellemi közösségbe helyezkedni, ezt a tárgyat, legyen férj vagy feleség, félti ugyanazzal a lelkülettel mellyel a fösvény félti aranyát, az államférfi a hatalmát, népvezér a népszerűségét.
Van féltékenység, melyet nem szeretet sugall, hanem szenvedély, melynek tulajdonképpeni oka az önzés, mely a másik félben csak tárgyat lát, csak szépséget, csak testet, s mivel nem tud vele szellemi közösségbe helyezkedni, ezt a tárgyat, legyen férj vagy feleség, félti ugyanazzal a lelkülettel mellyel a fösvény félti aranyát, az államférfi a hatalmát, népvezér a népszerűségét.
A gyermek az imádságok után, melyeket édesanyja ölén tanult, első vallásos benyomásait a szentmiséből meríti. A szentmise érzékelteti vele először, itt mélyül lelkébe a sejtés, hogy minden ember Istentől jöhetett, és minden embernek oka van, hogy Istennek hálás legyen, de a hála nyilvánítására, az Isten elé járulására egyedül, önmagában képtelen és elégtelen lehet.
Már ekkor érzi, hogy jó, hogy van az Isten és ember között közvetítő Krisztus.
A gyermek az imádságok után, melyeket édesanyja ölén tanult, első vallásos benyomásait a szentmiséből meríti. A szentmise érzékelteti vele először, itt mélyül lelkébe a sejtés, hogy minden ember Istentől jöhetett, és minden embernek oka van, hogy Istennek hálás legyen, de a hála nyilvánítására, az Isten elé járulására egyedül, önmagában képtelen és elégtelen lehet.
Már ekkor érzi, hogy jó, hogy van az Isten és ember között közvetítő Krisztus.
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
Tizenkilenc század története tanúskodik ennek a diadaléneknek a győzelmes igazsága mellett. A századok hal hatatlan Királya, Jézus Krisztus őrködik a történelem hullámverésében küszködő emberiség fö lött.
A megsúlyosodott nehézségek között az elkövetkezendő időkben gondoljatok hittel erre. És gondoljatok a halottakra. És gondoljatok élő gyermekeitekre!
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
Tizenkilenc század története tanúskodik ennek a diadaléneknek a győzelmes igazsága mellett. A századok hal hatatlan Királya, Jézus Krisztus őrködik a történelem hullámverésében küszködő emberiség fö lött.
A megsúlyosodott nehézségek között az elkövetkezendő időkben gondoljatok hittel erre. És gondoljatok a halottakra. És gondoljatok élő gyermekeitekre!
Isten országát hatalommal építeni annyit jelentene, mint elhomályosítani a kinyilatkozás értelmét. Viszont erőszak nélkül, látszólagos tehetetlenséggel és szabadsággal megvalósítani, azzal a kockázattal jár, hogy megvalósulását észre sem veszik. S Jézus magára veszi ezt a kockázatot. Más, aki vet, más, aki arat.
Isten országát hatalommal építeni annyit jelentene, mint elhomályosítani a kinyilatkozás értelmét. Viszont erőszak nélkül, látszólagos tehetetlenséggel és szabadsággal megvalósítani, azzal a kockázattal jár, hogy megvalósulását észre sem veszik. S Jézus magára veszi ezt a kockázatot. Más, aki vet, más, aki arat.
Nem a beszédek és nem a pohárköszöntők, nem a szereplések viszik előbbre a közösség ügyét és öregbítik a becsületét a kívülállók szemében, hanem a hit szerinti becsületes élet; a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása azon a helyen és szerepben, ahová a hivatás és a közösség bizalma állított.
Nem a beszédek és nem a pohárköszöntők, nem a szereplések viszik előbbre a közösség ügyét és öregbítik a becsületét a kívülállók szemében, hanem a hit szerinti becsületes élet; a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása azon a helyen és szerepben, ahová a hivatás és a közösség bizalma állított.