Amikor keresztet vetünk, kezünkkel először fejünket érintjük: ez azt jelenti, hogy Isten a mi Atyánk, aki senkitől sem származik. Azután ujjainkkal a testünket érintjük: ez jelenti a Fiút, a mi Urunkat, aki az Atyától született és alászállt a szent Szűzanya méhébe. Azután tenyerünket az egyik, majd a másik vállunkra tesszük: ez jelenti a Szentlelket, aki az Atyától és a Fiútól származik. És ha a kezünket összetesszük, ez azt jelképezi, hogy a három személy egy lényegű. És végül, ha szánkkal a feszületet megcsókoljuk, ezzel azt mondjuk: Jézusban, a mi Üdvözítőnkben és Megváltónkban lakik az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egy Isten, a mi Teremtőnk és Urunk.

Mindenki arra törekedjen, hogy Isten akaratát teljesítse, mivel ez a legtöbb, amit tehetünk.
Ez rendkívül fontos.
Amikor a színészek fellépnek a színházban: egyikük királynak öltözik, a másik katonának, míg a harmadik szolgálónak. Melyikük tesz a legtöbbet? Kétségkívül az, aki a legjobban játssza el saját szerepét.
Halála pillanatában mindenki tudja, mi a fontos, és mihez kell mérnie magát, az életben azonban sajnos gyakran megfeledkezünk erről.

Ne tekintsétek szószaporításnak ezt az én folytonosan megismételt könyörgésemet. Mert vannak ám egyesek, akik nem szívesen mondanak le arról, hogy folyton a saját lelkükért imádkozzanak. Pedig hát van-e jobb imádság annál, amelyet én kérek tőletek? Vagy talán attól féltek, hogy ily módon elmulasztjátok letörleszteni azt a büntetést, amit a tisztítóhelyen kell majd szenvednetek? Biztosítlak, hogy e tekintetben éppen oly hathatós ez az ima, mint az a másik; ha pedig mindamellett maradna még szenvedni való, hát maradjon! Mit bánom én, ha akár ítéletnapig kell is a tisztítóhelyen kínlódnom, ha az én imám révén akár csak egy lélek is megüdvözül; hát még ha az sokaknak van hasznára, az Úrnak pedig dicsőségére? Ne törődjetek ti olyan szenvedésekkel, amelyek egyszer véget érnek, mikor arról van szó, hogy Őneki tegyünk szolgálatot, aki annyit szenvedett miérettünk. Kérdezzétek meg mindig másoktól, hogy mi a tökéletesebb: mert nagyon óhajtom – s ezen óhajomat majd még indokolni fogom –, hogy mindig kérjétek ki bölcs emberek tanácsát.

Őszinteség

Őszinteség

Az őszinteség kérdése igazában a szeretet problémájára vezethető vissza. Nem is annyira az az őszinte ember, aki meglátja az igazságot, és kimondja azt, amit lát, hanem az, aki tisztán szereti az igazságot. Az igazság azonban nem elvont. A valóságos emberekben és dolgokban megtestesülve él. Az őszinteség titka tehát nem az…
Ruffino testvért félrevezeti, és kétségbeesésbe sodorja a sátán

Ruffino testvért félrevezeti, és kétségbeesésbe sodorja a sátán

Ruffino testvért Assisi városának egykor igen előkelő polgárát, majd Szent Ferenc jámbor életű társát egy időben üdvössége dolgában fölöttébb hevesen gyötörte és kísértette a sátán. Egészen búskomor lett, mert az ördög szívébe lopta a gondolatot, hogy elkárhozik, nincs az üdvösségre kiszemeltek között, s ezért kárba vész a szerzetben végzett minden fáradozása. Több napja gyötrődött már, de szégyenkezésből nem tárta föl szorult helyzetét Szent Ferenc előtt. Mindazonáltal nem hagyott föl sem az imádsággal, sem a szokásos önsanyargatással. Keserűségét ezért az ördög még azzal növelte, hogy a belső kísértés mellett hamis jelenésekkel külső támadást is intézett ellene. Egyszer a Megfeszített alakjában jelent meg neki, és így szólt hozzá:

A tökéletesség útja

A tökéletesség útja

Azt akarom mondani, hogy midőn látom azokat a nagy bajokat és azt, hogy emberi erő nem képes többé ezen eretnekségeknek mind jobban elharapódzó tüzét elfojtani, eszembe jut, hogy úgy kell tennünk, amint az a megszorult fejedelem tesz, akinek országát az ellenség már egészen ellepte. Fogja magát és egy jól megerősített városba vonul vissza, ahonnan időnkint rácsap ellenségeire. Felteszem, hogy azok, akik a városban vele vannak, válogatott emberek és egymagukban is többet tudnak tenni, mint más gyengébbek, nagyszámú katonaság segítségével. Ily módon esetleg teljes győzelmet is lehet aratni, de még akkor is, ha ez nem is sikerülne, nem szenvednek legalább vereséget. Mivel nincs közöttük áruló, az ellenség nem tudja bevenni a várost, hacsak ki nem éhezteti. A mi esetünkben pedig az éhség sohasem segítheti győzelemre az ellenséget. Meghalni meghalhatunk, de arról szó sem lehet, hogy megadjuk magunkat.

Amikor a Szent Szűzről készülsz olvasni, ne feledd el, hogy egy élő, tiszta, makulátlan sze­méllyel lépsz kapcsolatba, aki szeret téged. Ne feledd azt sem, hogy a szavak, melyeket ol­vasol, nem képesek kifejezni, ki is Ő valójában, hi­szen ezek emberi szavak, melyekkel földi fogalma­inkat fejezzük ki emberi módon, a Szent Szűz vi­szont egészen Isteni Lény, ezért mérhetetlenül fe­lülmúlja mindazt, ami téged körülvesz. Ezért ne kezdj imádság nélkül olvasni, ne akarj egyszerre túl sokat elolvasni, olvasás közben inkább emeld fel gyakran a szíved Hozzá, különösen ha nemes érzé­sek támadnak szívedben. Végül mikor befejezed az olvasást, akkor is az Ő közbenjárását kérd, hogy ta­lálkozásotok minél szebb gyümölcsöket teremjen az életedben.

Ó én Üdvözítőm

Ó én Üdvözítőm! Mennyire sajog a szívem, ha erre gondolok! Hová jutottak a keresztények? Mindig azok sértegetnek Téged legjobban, akik legtöbbel tartoznak Neked! Akikkel legnagyobb jót tettél! Akiket kiválasztottál, hogy barátaid legyenek! Akiknek közepette élsz és akiknek a Szentségeket osztogatod! Hát még mindig nem elég nekik az a szenvedés, amit érettük elviseltél?!

Csodaszép volt

Kis idő múlva újra megláttam a Kisgyermeket, aki felébresztett. Csodaszép volt. Megismételte szavait: „Egy lélek igazi nagysága az Isten iránti szeretetben és az alázatosságban mutatkozik meg.” Megkérdeztem a gyermeket: „Honnan tudod te ezt, amiről csak a teológusok tudnak? Te még csupán egy kisgyermek vagy, aki még a katekizmust sem tanulta…