Ruffino testvért Assisi városának egykor igen előkelő polgárát, majd Szent Ferenc jámbor életű társát egy időben üdvössége dolgában fölöttébb hevesen gyötörte és kísértette a sátán. Egészen búskomor lett, mert az ördög szívébe lopta a gondolatot, hogy elkárhozik, nincs az üdvösségre kiszemeltek között, s ezért kárba vész a szerzetben végzett minden fáradozása. Több napja gyötrődött már, de szégyenkezésből nem tárta föl szorult helyzetét Szent Ferenc előtt. Mindazonáltal nem hagyott föl sem az imádsággal, sem a szokásos önsanyargatással. Keserűségét ezért az ördög még azzal növelte, hogy a belső kísértés mellett hamis jelenésekkel külső támadást is intézett ellene. Egyszer a Megfeszített alakjában jelent meg neki, és így szólt hozzá:
– Ó, Fráter Ruffino, miért kínzod magad önsanyargatással és imával, hiszen te nem tartozol a kiválasztottak közé? Elhiheted nekem, mert én tudom legjobban, kit választottam ki és kit rendeltem az örök életre. Bernardone Péter fiára meg ne hallgass, még ha az ellenkezőjét állítaná is neked. Sőt egyáltalán meg se kérdezd őt efelől, minthogy sem ő, sem más nem tudja ezt kívülem, aki az Isten Fia vagyok. Bizonyos lehetsz tehát abban, hogy elkárhozol, miként Ferenc atyád és az ő apja is a kárhozottak közé kerül, és mindenki csalódni fog, aki őt követi. – Miután ezeket elmondta, hirtelen eltűnt. Ruffino testvér lelkét annyira elhomályosította a sötétség fejedelme, hogy elvesztette Szent Ferenc iránti bizalmát és szeretetét. S már eszébe se jutott, hogy beszámoljon neki a kísértésekről.
Ám amit Ruffino testvér eltitkolt, azt a Szentlélek kinyilvánította a szent atyának. Látván tehát Szent Ferenc lelki szemeivel, milyen veszedelembe sodródott az említett fráter, elküldte érte Masseo testvért. Ruffino testvér azonban mogorván így utasította el őt: – Mi dolgom van nekem fráter Ferenccel? – Masseo testvér az isteni bölcsesség fényében fölismerte az ördög cselvetését, és azt válaszolta: – Ó, Ruffino testvér, hát nem tudod, hogy Ferenc testvér olyan, mint az Isten angyala, aki megvilágosítja a lelkeket, és aki által mi is tömérdek kegyelmet kaptunk Istentől? Mindenképpen azt akarom, hogy elmenj hozzá, mert látom, hogy félrevezetett a sátán.
Ruffino testvér ekkor mégis csak elindult Szent Ferenchez, aki mikor közeledni látta, így kiáltott neki: – Ó, Ruffino testvér, te haszontalan, hát kinek hittél! – Amint aztán odaért hozzá, Szent Ferenc rendre elsorolta neki mindazokat a kísértéseket, amelyekkel az ördög megkörnyékezte őt. Világosan bebizonyította, hogy nem Krisztus, hanem a sátán jelent meg neki, s ezért nem szabad hitelt adnia szavainak. Majd így folytatta: – Ha pedig megint azt találja mondani a sátán: „Kárhozott vagy”, ezt feleld neki: „Nyisd ki a szád, hadd tömjem meg sárral!” S ez lesz a biztos jele, hogy a sátánnal állsz szemben, mert erre a mondásra rögtön elhordja magát. Ám – jegyezte meg Szent Ferenc – abból is fölismerhetted volna, hogy az ördög látogatott hozzád, mert minden jóra megkeményítette a szívedet, és éppen ez az ő mestersége. Az áldott Krisztus sohasem keményíti meg a hívő ember szívét, ellenkezőleg, inkább meglágyítja, amint a próféta szája által hirdeti: – Elveszem tőletek a kőszívet, és húsból való szívet adok helyette nektek.
Akkor Ruffino testvér látva, hogy Szent Ferenc ismeri megkísértésének még a körülményeit is, és mélyen meghatódva beszédén, keservesen sírni kezdett, földre borult, és alázatosan megvallotta: – hibát követett el, hogy eltitkolta előtte lelki viszontagságait. Szent Ferenc intelmei megerősítették és megvigasztalták, így aztán minden jóra fordult. Végül ezekkel a szavakkal bocsátotta el őt Szent Ferenc: – Most menj, fiacskám, gyónjál meg, folytasd imádságaidat, és légy abban a biztos tudatban, hogy ez a megpróbáltatás lelked javára és megnyugvására szolgál, amint hamarosan magad is meggyőződhetsz róla.
Ruffino testvér visszatért erdei cellájába, és sűrű könnyek közt imádkozni kezdett, amikor egyszer csak megint megjelent, külső látszatra Krisztus személyében, az ellenség, és azt mondta neki: – Ó fráter Ruffino, hát nem megmondtam neked, ne higgy Bernardone Péter fiának, és ne fáraszd magad a sírással és az imádsággal, mert mindenképpen kárhozatra vagy ítélve? Mit érsz vele, ha életedben sanyargatod magad, de halálod után úgyis elkárhozol? – Ruffino testvér sem volt ám rest, s nyomban megfelelt neki: – Nyisd ki szád, hadd tömjem meg sárral! Erre az ördög sebbel lobbal elmenekült, s dühében akkora förgeteget támasztott, hogy a szomszédos Subasio hegyének kövei megrepedtek, és hosszú időn át hatalmas robajjal gördültek lefelé, s ahogy lezúdulva nagy erővel egymáshoz ütődtek, félelmetes tüzet csiholtak a völgyben. A rettenetes zajra Szent Ferenc és társai nagy álmélkodással kijöttek a kolostor elé, hogy megtudják, mi történt. És a mai napig is látható ott a hatalmas kőomlás.
Ruffino testvér így személyesen is meggyőződött róla, hogy az ördög volt, aki rászedte őt. Még egyszer elment Szent Ferenchez, újból lábai elé vetette magát, és beismerte hibáját. Szent Ferenc szíves szavakkal bátorította, és megvigasztalódva küldte őt vissza cellájába. Amikor ott mély áhítatba merülve imádkozott, az isteni szeretet melege járta át a lelkét, mert az áldott Krisztus jelent meg neki, és így beszélt hozzá: – Jól tetted, hogy hittél Ferenc testvérnek, mert bizony a sátán volt az, aki téged elkeserített. Én vagyok Krisztus, a te Mestered, s hogy bizonyossá tegyelek felőle, ezt a jelet adom neked: amíg csak élsz, se szomorúságot, se bánatot nem fogsz többé érezni. – Krisztus ezzel eltűnt, Ruffino testvérnek pedig szívét olyan édes örömmel, elméjét olyan emelkedettséggel töltötte el, hogy mintegy föloldódva Istenben, éjjel-nappal elragadtatásban élt.
Attól kezdve üdvössége biztos tudatában annyira megerősödött a kegyelemben, hogy egészen más emberré vált, s ha a többiek hagyják, minden idejét imádságban és elmélkedésben töltötte volna. Szent Ferenc azt mondotta Ruffino testvérről, hogy őt Jézus Krisztus már életében szentté avatta, s ha ő maga nem hallaná, bátran merné Szent Ruffinónak nevezni, jóllehet még itt a földön él.
Krisztus dicséretére. Amen.
Assisi Szent Ferenc Virágoskertje
Fioretti