Nincs ahhoz fogható öröm, mint amilyent az igazi, a lélek szerinti szegény érez. Hogyha valami szükséges dolgot kér, anélkül, hogy hozzátapadna, s erre nemcsak, hogy nem adják meg neki azt a dolgot, hanem még azt is megpróbálják tőle elvenni, amije van, követte Jézus tanácsát: "Aki ruhádat kéri, add át annak a kabátodat is" (Mt 5,40). Átadni a kabátunkat: ez, úgy hiszem, azt jelenti, hogy lemondunk utolsó jogainkról is, hogy szolgának, mások rabszolgájának tekintjük magunkat. Ha levetjük a kabátunkat, könnyebben megyünk, szaladunk, ezért Jézus még hozzáfűzi: "És aki ezer lépésre kényszerít téged, menj vele kétannyira" (Mt 5,41). Így tehát nem elégséges megadnom mindenkinek, amit kér (vö. Lk 6,30), elébe kell mennem a kívánságoknak, szemmel láthatóan is nagyon lekötelezve és megtisztelve éreznem magam, hogy szolgálatot tehetek.

Lisieux-i (Kis) Szent Teréz

Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy nem válhat dolgok, gazdasági rendszerek, a technikai civilizáció, a fogyasztói szemlélet, könnyű sikerek rabjává. Az ember nem válhat saját, gyakran céltudatosan gerjesztett hajlamai és ösztönei rabjává sem. Ezzel a veszéllyel szemben védekezni kell. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy éljen saját szabadságával, és az igaz értékeket válalasza. Ne engedjétek rabságba ejteni magatokat! Ne engedjétek, hogy elcsábítsanak benneteket holmi hamis értékek, féligazságok, csillogó délibábok, amelyektől később kiábrándultan, csalódással, sebzetten, sőt talán magatok mögött egy összetört élettel fordultok majd el.

Szent II. János Pál pápa

- Ameddig él benned a félelem, nem követsz el bűnt.

- Igen, atyám, de nagyon szenvedek.

- Az ember szenved, de bíznia kell; előttünk az isten- félelem és Júdás kétségbeesése. A túlzott félelemben elvész a szeretet; a túlzott bizakodástól viszont nem ismerjük fel az elhárítandó veszélyeket, és nem félünk azoktól. A bizalomnak és a félelemnek együtt kell haladnia, kéz a kézben, mint két testvér. Így kell mindig cselekednünk, és ha túlzott félelem fog el bennünket, fussunk a bizalom oltalmába. De ha a bizakodás nőtt túl naggyá bennünk, akkor nem árt egy kis istenfélelem, mert a szeretet a szeretett lény felé törekszik, de vak, nem lát. A szent félelem világosítja meg.

Szent Pio atya

Ha a szegények találkozásunk után nem lettek jobbá, akkor időnk elvesztegetett idő volt. Kötelességünk, hogy Jézus szomját csillapítsuk a lelkek megtérítéséért és megszenteléséért végzett munkánk által. Amikor Jézus kiválasztotta apostolait, emberhalászoknak hívta meg őket, hogy az "üdvösség bőséges gyümölcseit" teremjék maguknak és másoknak egyaránt. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt." (Jn 15,16)

Kalkuttai Szent Teréz

Amikor az ember úgy látja, hogy egy teremtménytől, akit különlegesen szeret, a megszokottnál kevesebb örömöt, vigasztalást vagy társalgást kap; vagy akiben azelőtt nagyobb vigasztalást és örömöt talált, mint bárki másban, arról most úgy látja, hogy szorosabb kapcsolatban van másokkal, mint ővele, fájdalmat érez és e fájdalom arra készteti, hogy megismerje önmagát. Ha világossággal és okossággal akar előre haladni, amint kell, tökéletesebben fog szeretni ezen eszköz révén, mert önismeretével és saját érzékisége iránt született gyűlölettel elvágja magától a tökéletlenséget és tökéletességre jut.

Sienai Szent Katalin

Egy alkalommal megmutattam Pio atyának egy csodálatosan virágzó galagonyaágat, és ahogy mutattam neki a hófehér virágokat, fölkiáltottam:

- Milyen gyönyörűek!...

- Igen - mondta az atya -, de a virágoknál szebbek a gyümölcsök.

És így megértette velem, hogy a cselekedetek szebbek a szent óhajoknál.

Szent Pio atya

Az Evangéliumban a Feltámadt Krisztus egyetlen kérdést intéz Péterhez: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" (Jn 21,16). Jézus ebben a Péter egész életét meghatározó kérdésben nem afelől érdeklődik, milyen talentumai, képességei, adottságai vannak. Még csak nem is azt kérdezi attól, aki nemrég elárulta Őt, vajon mostantól kezdve már hű marad -e Hozzá, számíthat-e arra, hogy többet nem bukik el. Egyetlen lényeges dolgot kérdez tőle, amire a hivatását alapozhatja: Szeretsz-e engem? Krisztus ma mindannyiótokhoz ugyanezzel a kérdéssel fordul: Szeretsz-e engem? Nem kívánja tőletek, hogy tömegekhez szóljatok, szervezeteket irányítsatok, vagyonokat kezeljetek. Azt kéri tőletek, hogy szeressétek Őt! Minden egyéb majd ebből fakad. Az a döntés, hogy Jézus követőivé válunk, nem azt jelenti, hogy azonnal tennünk vagy mondanunk kell valamit, hanem mindenek előtt azt, hogy szeretjük Őt, Vele vagyunk, fenntartások nélkül befogadjuk Őt az életünkbe.

Szent II. János Pál pápa

Az Atya mondja: Igazságom valamennyiőtöket meghívott, általában is, külön-külön is, amikor a templomban epedő vágyakozással így kiáltott: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, mert Én élő vizek forrása vagyok" (Jn 7,37). Nem azt mondta: "Menjen az Atyához és igyék!" - hanem: Jöjjön hozzám! - Miért? Mert bennem, aki az Atya vagyok, nem lehet szenvedés, a Fiamban ellenben igen. Tehát mindaddig, amíg zarándokok és vándorok vagytok ebben az életben, nem járhattok szenvedés nélkül, mert a bűn miatt a föld töviseket termett.

Sienai Szent Katalin

"Szeretném, ha emlékeznél arra, hogy boldognak lenni nem viharmentes égbolt, erőfeszítés nélküli munka, csalódás nélküli kapcsolatok.

Ferenc pápa

Ó Urunk, aki föltámadtál és élsz, te vagy az Egyház és az emberiség mindig új reménye; te vagy az ember és a történelem egyetlen és igaz reménye; te vagy "köztünk a dicsőség reménye" (Kol 1,27) már ebben az életben és a halálon túl. Benned és Veled el tudunk jutni az igazságra, értelme van a létünknek, lehetséges a közösség, gazdagsággá válhat a különbözőség. Az Ország hatalma már működik a történelemben és segíti az ember városának építését, a szeretet örök értéket ad az emberiség erőfeszítéseinek, a fájdalom üdvözítővé válhat, az élet le fogja győzni a halált, a teremtés részesedni fog Isten fiainak dicsőségében.

Szent II. János Pál pápa
Posted inSzemelvény

Ne féljetek

Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter térren kimondtam, hogy "Ne féljetek!", még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző…
Tags:

Egy olyan fényképet nézegetve, mely a kereszten függő Jézust ábrázolja, szíven ütött, hogyan folyik a vér az egyik kezéből, nagyon fájt arra gondolnom, hogy ez a vér a földre hull, anélkül, hogy bárki is fölfogni iparkodnék, és én elhatároztam, hogy lélekben ott fogok állni a Kereszt lábánál, hogy összegyűjtsem az onnan aláhulló isteni harmatot, megértve, hogy ezután a lelkekre kell széthintenem azt. Szünet nélkül visszhangzott a szívemben a kereszten függő Jézus kiáltása is: "Szomjúhozom!" Ezek a szavak eddig ismeretlen és lángoló lelkesedésre gyújtottak. Inni akartam adni Kedvesemnek, s éreztem, hogy engemet magamat is elepeszt a lelkek utáni szomjúság. Ekkor még nem a papok, hanem a nagy bűnösök lelke vonzott.

Lisieux-i (Kis) Szent Teréz

Nagypénteken Jézus meg akarta adni nekem a reményt, hogy nemsokára láthatom őt az Égben! Milyen édes számomra ez az emlék! Miután éjfélig maradtam a Sírnál, visszatértem kis cellánkba, de éppen csak, hogy a párnára tettem a fejemet, mikor úgy éreztem, mintha valami hullám hömpölyögne, bugyborékolva egészen az ajkamig. Nem tudtam, hogy mi az, de azt hittem, hogy talán meghalok és a lelkemben eláradt az öröm. Mivel a lámpánkat már elfújtam, azt mondtam magamnak: várnom kell reggelig, hogy megbizonyosodhassam boldogságom felől, mert úgy rémlett, hogy vért hánytam. A reggel nem sokáig váratott magára, s mikor felébredtem, rögtön arra gondoltam, hogy valami örvendetes dolgot fogok megtudni s közeledvén az ablakhoz, megállapíthattam, hogy nem csalódtam. Ó, nagy öröm töltötte el a lelkemet, mélységesen meg voltam győződve arról, hogy Jézus halálának évfordulóján hallatta velem első hívó szavát. Olyan volt ez, mint egy édes és távoli zsongás, amely a Jegyes érkezését jelezte nekem.

Lisieux-i (Kis) Szent Teréz

Lásd be, hogy amikor a kísértés kedved ellen való, nincs mitől félned. De miért van ellenedre? Nem azért, mert nem akarod érezni? Ezek a kellemetlen kísértések az ördög rosszindulatából születnek, de a nemtetszés és a fölébredő szenvedés Isten irgalmából ered, aki ellenségünk akaratával szembehelyezi a szent gyötrődést, amellyel megtisztítja az aranyat, hogy kincsei közé tudja helyezni.
Azt is elmondom még neked, hogy kísértéseid az ördögtől és a pokolból valók, kínjaid és fájdalmaid viszont Istentől és a mennyországból: az anyák Babilonból származnak, de a leányok Jeruzsálemből. Vesd meg a kísértéseket, és öleld át a gyötrelmeket!
Nem, nem, gyermekem, hadd fújjon csak a szél, és ne gondold, hogy a levelek rezgése fegyverek zaja lenne.

Szent Pio atya

Az angyali üdvözlet az ember és a világ történetében Isten legnagyobb "művének" kezdetét jelenti. Ebben az üdvözlésben a Megváltás távlatai tárulnak fel közelről. Nincs ezért semmi különös abban, hogy Mária - a köszöntés szavait hallva - "zavarba jött". Az Élő Isten közelsége mindig szent félelmet vált ki az emberből. Nincs semmi különös abban sem, hogy gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az arkangyal szavai egy végtelen Isteni Misztériumot tártak fel előtte. Mi több, őt magát is bevonták e Misztériumba. Ezt a Misztériumot nem lehet "tudomásul venni". Gondolkodni kell rajta. Szüntelenül, mind mélyebbre hatolva értelmébe. Olyan Misztérium ez, amely képes kitölteni nemcsak egész életünket, de az örökkévalóságot is.

Szent II. János Pál pápa