Szemelvény

Az Angyalok és Szentek elé járultam, és ezt mondtam nekik: "A teremtmények legkisebbike vagyok, ismerem nyomorúságomat és gyengeségemet, de azt is tudom, hogy a nemes szívek és a nagy lelkek mennyire szeretnek jót tenni; kérve kérlek tehát benneteket, ó Mennyeknek Boldog lakói, kérve-kérlek, fogadjatok gyermeketekké! Egyedül titeket fog megilletni az a dicsőség, melyet általatok elnyerek, de hallgassátok meg kegyesen az imámat, tudom, hogy vakmerő, azonban én mégis azt merészelem kérni, hogy kétszeres osztályrészt kaphassak a Ti Szeretetetekből."

Irgalmazz nekünk, Uram, mert szegény bűnösök vagyunk! (Lk 18,13) Ó, Uram, bocsáss el bennünket megigazultan, hogy azok, akiknek nem világol a Hit fényes lángja, mind lássák tündökölni végre. Ó, Jézus, ha kell, hogy az általuk beszennyezett asztalt egy téged szerető lélek tisztítsa meg, szívesen eszem ott egyedül a megpróbáltatás kenyerét, ameddig csak be nem kegyeskedsz vezetni engem a te ragyogó királyságodba. Az egyetlen kegyelem, amit kérek tőled az, hogy soha ne bántsalak meg téged!

Tegyük fel, hogy sűrű ködbe burkolt országban születtem, soha nem tárult elém a természet nevető arca, melyet elönt, átformál a ragyogó Nap; igaz gyermekkorom óta hallom, hogy beszélnek ezekről a csodákról, tudom, hogy az ország, ahol vagyok, nem az én hazám, s hogy van egy másik, amely felé szüntelenül törekednem kell. Ez nem afféle história, amelyet annak a szomorú országnak egyik lakója talált ki, amelyben én vagyok, ez a való igazság. Mert a ragyogó Nap országának a Királya jött el és élt 33 évig a sötétség országában. Jaj, a sötétség egyáltalán nem értette meg, hogy ez az Isteni Király a világ világossága. De Uram, a te gyermeked megértette a te isteni világosságodat, bocsánatodat kéri testvérei számára, elfogadja, hogy addig eszi a fájdalom kenyerét, ameddig csak akarod, és nem akar felkelni attól a keserűséggel megrakott asztaltól, ahol a bűnösök esznek, míg csak el nem jön az a nap, amelyet te jelöltél meg.

Én úgy nézem, hogy csak gyenge kicsi madár vagyok, amelyet csak gyenge pihe föd, nem vagyok sas, egyszerűen csak sasszemem és sasszívem van, mert végtelen kicsinységem dacára is oda mer tapadni tekintetem az Isteni Naphoz, a Szeretet Napjához és szívem megérzi benne a Sas minden aspirációját. A kis madár még csak el sem csügged. Merész ráhagyatkozással, kitartóan csügg tekintetével az Isteni Napon; semmi sem rettentheti vissza, sem szél, sem eső, és ha hirtelen sötét felhők takarták is el a Szeretet Csillagát, a kis madár akkor sem mozdul helyéről, tudja, hogy a felhőkön túl még mindig ragyog az ő Napja, hogy fényessége nem tud megfogyatkozni egyetlen pillanatra sem.