Böjte Csaba OFM

Azt gondolom, hogy egyikünk számára sincs más út az üdvösségre, mint az irgalmas felebaráti szeretet. Ne fáradjunk bele nap mint nap tenni a jót, Jézus erre biztat bennünket. Szeressük egymást, segítsük egymást - és hagyjuk, hogy aki akarja, gyűjtse a pénzt, az úgyse tesz boldoggá senkit.

A nehézségek, amelyeket az ember akarva-akaratlanul átél, Isten karjai közé vezetik. Olyan jó megpihenni az Ő karjaiban! Jó dolog megtapasztalni, hogy az Úr, aki az eget és a földet teremtette, újból és újból megoldást is tud adni a feladathoz, amelyre elhívott.

Isten nem veszi el az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magad veszíted el, mint szerelmes a ruháját, kinek a boldog nászban minden ruhadarab fölösleges dolog.

A világnak, népünknek Máriákra van szüksége. Sajnos nem kevés áruló Júdás, hátat fordító Péter vagy ítélkező Pilátus van közöttünk. Sokan csak azt tudják kiáltani, hogy "Feszítsd meg!", vagy bambán bámészkodnak és nem értenek semmit, mások meg magukba roskadva sírnak és nem látnak kiutat. Mi Máriák kell, hogy legyünk, alázatos szolgálói Istennek, az Életnek, a Szeretetnek.

Auschwitzban, a koncentrációs tábor poklában Maximillian Kolbe atya a szeretet mellett döntött, a gázkamrák árnyékában, ahol önként magára vállalta a halált egy családapa helyett. Ő ott is Istennel tudott élni, a mennyek országába vezető út ott sem volt elzárva.

Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészet nézd! Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, árasztani.

A bűn mindig sebet ejt a szereteten, fájdalmat okozunk vele másoknak vagy akár magunknak is: ha a vágy, az öröm nem tiszta, szenvedés követi.

Nem Isten az, aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon, nagyra nőjön, a benne élő szépségek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel, bűneinkkel, lustaságunkkal, szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk, akkor nem növünk fel oda, hogy épen, egészségesen, szépen belépjünk a Mennyek Országába.

Ismerd meg magadat, ne félj! Tiszta vágyaid vezetnek legszebb álmod felé, amely újból és újból visszatér, mint a te Teremtőd, Isten szava. Indulj el abba az irányba, bár sötét a tárna, nehéz felszínre hozni az értékeket! A bányászat után tüzes kohóban tisztítják az ércet. Ne félj, megéri! Merd megtenni azt, amiért világra születtél! Add át ajándékaidat, s így a világot továbbteremtő Istennek társa leszel!

Még diákkoromban írtam rá féltett könyveimre, hogy "Tiéd és mindenkié". - Nehéz volt kimondani, lemondani a birtoklás jogáról, de minden, ami érték az életemben, ott, akkor kezdődött...

Azt írja a Szentírás a Bölcsesség könyvében, Istenhez intézve szavait, hogy "Szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna" (Bölcs 11,24). Logikus, nem? Isten véletlenül nem csinál semmit. Azért teremtette, mert akarja a létét!

Minél inkább élő az Egyház, annál inkább közösség, annál inkább katolikus, egyetemes. Minél inkább hiányzik a szeretet, az összetartó erő, a kovász, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy széthullunk morzsákra, a szél szétsodor bennünket, és a gonosz egyenként levadász.

Amikor Jézus felment a Tábor hegyére az apostolokkal, nem azt mondja: "Örvendek, hogy jól érzitek magatokat, készítünk három sátrat, és nem megyünk vissza a világba..." - Nem azt akarja, hogy a keresztény kivonuljon a világból, szépen berendezkedjen egy elefántcsonttoronyban és jól ellegyen ott, hanem hogy megszentelje a világot.

Olyan jó tudni azt, hogy Isten nem egy sértődött, duzzogó öregúr, aki félrevonul, ha megbántottuk! Olyan jó tudni azt, hogy Isten megbocsát és lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjünk, ha látja rajtunk az erőfeszítést, a tiszta szándékot, hogy vissza akarunk hozzá térni.

Tiszta szívvel, Krisztus Urunk szellemében azt kell mondanom: nem legyőznünk, hanem szeretettel meggyőznünk kell egymást! Hinnünk kell az őszinte emberi beszéd hegyeket mozgató erejében!