Böjte Csaba OFM

A szeretet tartja össze a közösségeinket, élettel, fénnyel, meleggel, lélekkel tölti meg családjainkat. Aki nem tudja szeretni a munkáját, környezetét, családját, nemzetét, annak számára minden csak fájdalom: rossz neki munkába menni, rossz a feleségéhez bújni, rossz neki a himnuszt énekelni, a testvéreivel nemzeti ünnepet ülni...

A szeretet parancsa nem pusztán jólneveltség kérdése. Ha elfogy a szeretet egy közösségben, egy társadalomban, az a közösség, társadalom megszűnik létezni. Egyetlen járható út a Krisztus útja, az önzetlen szeretet útja, a szegényekkel való totális szolidaritás.

Kapaszkodjunk bele Urunkba, Istenünkbe, s a Szűzanya példájára mi is merjük kimondani a magunk egyszerű, vagy talán nagyszerű útjára az igent! Merjünk Istenbe kapaszkodva elindulni, hinni abban, hogy minden út az örökkévalóságba vezet, amire a szeretet indít.

Azt hiszem, a mi dolgunk bízni a mai fiatalokban, akiknek így is, úgy is át kell majd adnunk a világ továbbteremtésének csodálatos feladatát. Igen, a mai kiskamasz lesz a holnap megfontolt püspöke, tanára, orvosa, szentje - s jól van ez így!

Jót tenni jó!  Az Isten teremtette embernek szerintem ez a hivatása.

Azt gondolom, hogy egyikünk számára sincs más út az üdvösségre, mint az irgalmas felebaráti szeretet. Ne fáradjunk bele nap mint nap tenni a jót, Jézus erre biztat bennünket. Szeressük egymást, segítsük egymást - és hagyjuk, hogy aki akarja, gyűjtse a pénzt, az úgyse tesz boldoggá senkit.

Minél inkább élő az Egyház, annál inkább közösség, annál inkább katolikus, egyetemes. Minél inkább hiányzik a szeretet, az összetartó erő, a kovász, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy széthullunk morzsákra, a szél szétsodor bennünket, és a gonosz egyenként levadász.

Nem kell kitalálnom mindenféle imamódozatokat, fejreállást meg légzésgyakorlatokat, hogy találkozzam Istennel: Ő nagyon gyakran kopogtat az ajtómon.

Szerintem az emberiség léte a tét. Nem vérszomjas farkasok módjára kellene a falkavezérségért küzdenünk, hanem Krisztus példájára egymás sokszor piszkos lábát kellene szeretettel megmosnunk. Ez az út felemel, megszentel, fenntarthatóvá teheti a mi kis szűk világunkat - de egyedül csak ez teheti fenntarthatóvá a nagyvilágot is. "Aki elveszíti életét, megnyeri…

Akarj szeretni, akarj jó lenni, és jönnek majd az emberek, hogy a Krisztusnál talált kincsed széthordják, és te verejték nélkül, úgy adod lángod, hogy attól gazdagabb leszel!