Biztonságos kis lépéseket kell tenni. Ma is megteszem, amit az Úr kér, és holnap is meg fogom tenni. De merjek felnőni népem javára! Hogy megköszönik-e vagy sem, egyre megy. Fontos, hogy én megtegyem, amit az Úr kér tőlem. Erre szeretnélek biztatni benneteket!

Ha valaki addig rángatja a szekrényt, míg magára borítja, ne az asztalost szidja, hanem saját magát! A mi rossz döntéseink, bűneink következményét nem szabad Isten nyakába varrnunk.

A gyermeket az anyaméhben is meg lehet ölni, de elpusztítani nem lehet, halhatatlan lelke van. Az a gyermek az utolsó ítéleten úgy véresen szembemegy az anyjával. Én azt gondolom, hogy ők ketten ott el kell intézzenek valamit. Nem Isten mondja ki az ítéletet, hanem az a kis magzat mondja: "Anyám, nézd, Isten ezt a szép életet szánta volna nekem..."

Az ember lelke halhatatlan, Isten szeretete, bölcsessége, teremtő ereje végtelen, s e végtelen távlatot bebarangolni határtalan idő. Ha alázatos vagy és kíváncsi, világunk és annak alkotója lassan felfedi titkait. Lépésről lépésre megismered, elsőre csak csodálni fogod, majd szeretni kezded Isten alkotásait, s általuk eljutsz ahhoz, akinek vonásai felsejlenek az arcodon.

Bíznod kell Istenben, aki megfogja a kezedet és vezet. Hiszem, hogy nem azért teremtette a világot a Teremtő, hogy elpusztuljon. A tudósok szerint kb. ötmilliárd éves a Naprendszer. A jó Isten ötmilliárd éve bogozza, hegyezi. A kisgyermek csinál egy homokvárat, s te véletlenül felrúgod. Odaáll eléd, szembeáll veled, megvédi az ő művét. Vajon a jó Isten hagyja, hogy ezt az évmilliárdok óta formálódó csodaszép világot csak úgy könnyedén felrúgják?

A középkor embere csüggedésében, nehézségei közepette nagyon sokszor a mennyországból merített erőt, hogy kitartson a jó úton. A mai ember azért tér le olyan könnyen a szeretet útjáról, mert nem hisz abban az országban, amelyet Isten teremt azoknak, akik szeretik őt.

Bármit létrehozhatsz, építhetsz repülőt, bármit, mindent - mindent megemészt a rozsda s szétrág a moly. De hidd el, a gyermeked lelke halhatatlan, feleséged lelke örökre megmarad. Amit embertársaidért teszel, az maradandó.

Mennyország! Örök hazánk! Mit számít, ha itt a földön bármit is elvesznek tőlünk, ha tudjuk, hogy te, drága Istenünk, hazavársz bennünket országodba?...

Elhunyt szerettünket tíz körmünkkel kiásnánk a föld alól, ha életet tudnánk adni neki. Ha mi, bár bűnösök vagyunk, ennyire tudunk ragaszkodni egymáshoz, ennyire tudjuk egymást szeretni, akkor mennyivel jobban szeret a mennyei Atyánk!...

Folyamatosan tudatosítanunk kell magunkban, hogy egy marék porból vagyunk. Esendő létünkből fakadó gyengeségünket magunknak is, egymásnak is meg kell tudnunk bocsátani. Nem várhatok el magamtól, de környezetemtől sem olyasmit, ami isteni tulajdonság: mindig és mindent szépen, szentül és tökéletesen végezni. Ha valakit igazán szeret az ember, akkor az ő gyengeségei, gyarlóságai is meg tudnak szépülni.

Az örökkévalóság elkezdődött, minden nappal beljebb mehetsz a csodába. Ha figyelsz, mind intenzívebben értheted meg Istened bölcsességét, hatalmas erejét, irántad való végtelen jóságát.

Sokkal jobban összetartozunk mi, emberek, élők és holtak is, sokkal élőbb ez a nagy család, mint amennyire ezt el tudjuk képzelni!...

Bármi is történik, bármilyen fájdalom is ér bennünket, ne adjuk fel! Higgyünk a szeretet végső győzelmében! Higgyünk abban, hogy mindenek ellenére van feltámadás, van örök élet.

Amikor az Egyház azt mondja, hogy vannak boldogok, szentek, akkor arról is beszél, hogy nem lehetetlen vállalkozás a földi élet. Nem igaz az, hogy eleve kudarcra van ítélve az ember jó szándéka, erőfeszítése! Hiszünk a boldog emberek közösségében. Hiszünk abban, hogy ezen a földön el lehet érni a békét, a jókedvet, az örömöt.

Az emberiség története a szentek története; a kibontakozó, itt is, ott is felsejlő Istenarc története.