Böjte Csaba OFM

Mária merte megszülni az Istent. Ez a "máriás" lelkület óriási erőt, nyugalmat ad nekem. Máriától tanultam, hogy Istenre kell bízni a dolgokat!

Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól csupán a tudatos értékváltás mentheti meg. A mai fogyasztói, csak az élvezetekre törekvő kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.

Mennyire nem elég tudni a hitet! Mindent tudhatunk Istenről, a szeretetről - de ha nem kelünk útra, ha nem lépünk a szeretet útjára, többet akaró vágytól vezérelt szívvel, hogy megleljük a magunk betlehemi kisdedét, akkor elveszünk.

Nézz magadba, mit kér tőled Isten! Nem lesz nehéz kitalálnod. Azt mondja erre az Egyház, hogy a legszebb vágy, a legszebb gondolat, ami benned van, az az Isten akarata. Tőled mit kér Isten?

Nem az a fontos, ami eltelt. Nem az a fontos, hogy hitem, szeretetem lángja pislákol-e, kialudt-e, hanem csak az, hogy van-e elég erő bennem az újrakezdéshez, a talpra álláshoz, ahhoz, hogy újból fellobogjak és égjek.

Az ember hivatása, hogy áldozatos munkával ünnepet teremtsen szeretteinek. A megújuló élet záloga a tiszta szeretet! Belőle, általa erő árad, hogy képesek legyünk elindulni hegycsúcsaink felé, hogy mi is ünnepet hozzunk szeretteinknek a földre.

Isten ujjong örömében, amikor a Teremtés évmilliárdos műve az önzetlenül jót tevő ember arcán felcsillanó örömben célegyenesbe ér. Felujjong az Isten, mert társa lett az ember!

Meg merem-e írni azokat a könyveket, amelyeket Isten általam akar megírni? Meg merem-e simogatni azokat a gyermekeket, akiket a jó Isten általam akar megsimogatni? El merek-e menni azokhoz az emberekhez, akikhez Jézus elmenne, ha a földön élne?

Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!

Nem a sötétség ellen kell harcolni, hanem ragyogó, tiszta fényt kell gyújtani.

Kétezer évvel ezelőtt határtalan szeretetével Isten önmagát adta nekünk. Védtelen kisgyermek formájában közénk jött, belesimult Mária karjaiba, és azóta is újból és újból megszületik oltárainkon, az Eucharisztiában. "Itt vagyok, tietek vagyok, bízom bennetek!" Élő ajándék.

Ugye mondhatnánk azt, hogy a Szűzanyának könnyű volt, őt Isten a bűntelen életre választotta ki. De maga Jézus Krisztus cáfolná meg ezt a gondolatot; az evangéliumokban azt mondja: "Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind az én anyám, mind az én testvérem, mind az én rokonom" (Mt 12,50).

Képzeld el, hogy karácsonyra készítesz a gyermekeknek egy kis ajándékot fizetésedből, kis nyugdíjadból, azt, amire éppen telik, szépen becsomagolod, összerakod, és a fa alá teszed. Boldog vagy. A gyermek odamegy, kibontja és eldobja. Mit éreznél mint szülő vagy nagyszülő? - Isten ötmilliárd év óta formálja, alakítja ezt a világot. És mi gyakran nem tudunk örvendeni egy szál virágnak, naplementének, az éneklő feketerigónak, embertársamnak, aki szóba akar állni velem...

Alázatos, imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt is a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi történik is körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, amelyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.

Isten szeretne megtanítani bennünket arra, hogy megfogjuk egymás kezét. Önzetlenül és jóságosan. Amikor Jézus látja, hogy a tanítványai boldogok csak azért, mert jót tehettek, tudja, hogy a világ teremtése célegyenesben van.