Böjte Csaba OFM

Isten nem azt akarja, hogy félrevonuljunk a világból, duzzogva, sértődötten, saját kicsinyes gondjainkba merülve, hanem azt akarja, hogy gyümölcsöt teremjünk.

Hiszem, hogy aki öltözteti a mezők virágait és táplálja az ég madarait, termékennyé is teszi a földet, hogy tápláljon, hordozzon, eltartson boldogságban mindannyiunkat, akár hét-nyolcmilliárd embert is.

Hiszem azt, hogy Mária ki tudta mondani a kereszt tövében is: "Íme az Úr szolgáló leánya vagyok. Történjen velem és Fiammal a Te akaratod szerint". Milyen jó lenne, ha élő hittel bízni tudnánk az élet Urában! A mi életünk a Golgotán keresztül vezet. Nagyon nagy szükségem lenne erre a "máriás" lelkületre.

Nekünk olyan Istenünk van, aki nem kihúzott derékkal, hollywoodi mosollyal viszi a maga keresztjét, és nem csípőből tüzel a keresztúton; hanem vérzik, szenved, elesik, összevegyül a sárral, sír és vérrel verejtékezik. Látszólag értelmetlenül szenved, de nem adja fel, nem tér le a szeretet útjáról. Hűséges mindhalálig.

Mit jelent jót tenni?
Amikor hozzánk kerül egy kis utcagyermek, ha azt mondanám neki, hogy kedves kicsi, lehet, hogy öt év múlva te Budapesten vagy mondjuk Győrben fogsz táncolni, énekelni - a gyermek nem hinné el nekem. De aztán az én hitem erőt ad neki, hogy felnőjön oda, hogy valóban képes legyen szép előadásával másoknak örömet szerezni!

Anyánk, az Egyház kétezer év óta vallja, hogy a Jézus Krisztus által földre hozott eszmét a legcsodálatosabban, legszebben az Ő édesanyja, Mária élte meg. Mária mindannyiunk példaképe. Mária meg tudja nekünk mutatni, hogyan is kell követni az Ő Szent Fiát.

Az ember szíve arra való, hogy szeressen, adjon, ajándékozzon. Az ember halála, ha magába zárkózik, ha csak magának él. Lehet, hogy furcsa, de én hiszem, hogy a jó ember olyan, mint a tiszta kút, amelyből bármennyit merítenek, mégis mindig tele van tiszta, friss vízzel.

A nagy dolgok ajándékok, ne törtess utánuk, neked csak alázattal le kell hajolnod értük, át kell venned őket. Egy jó barát, egy váratlanul feltáruló kapu, amely a határtalan távlatokra nyílik, a gazdag terméstől hozzád lehajló ágak - az új ország ajándékai.

Odamegyek egy almafához, csodaszép piros almák vannak rajta. Nem az a fontos, hogy a fa mit érez, hogy az a tél folyamán, ősszel vagy a tavaszi fagyban min ment keresztül, hogy a szél mennyire tépte meg az ágait! A piros alma a fontos, amibe beleharapsz, a gyümölcs. Vágyjunk gyümölcsöt teremni!

Milyen jó lenne, ha én, mint kis Mária, segítője tudnék lenni embertársaimnak! Ha meglenne az a hitem, amibe a másik belekapaszkodva talpra tudna állni, és tudna menni, továbbindulni. Megkeresni és hazavezetni a másikat, hogy növekedjen kedvességben és bölcsességben!

Ha Istenre bízzuk az ügyeinket, mindig az történik, hogy gólt akart lőni a gonosz, de öngól lesz belőle. A Krisztusba vetett hit erőt adhat mindannyiunknak.

Vágyakozó szeretettel kell átölelni feladatainkat, mert általuk születünk, bontakozunk ki. Hisszük, hogy Isten országát építjük, de minden tettünk, szavunk visszahat ránk is. Az leszel holnap, amit ma gondolsz, mondasz, teszel! Talentumaidat kamatoztatva méltó és képes leszel arra, hogy sokat bízzanak rád.

Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne meg minden egymásba simuló, egymást kiegészítő része világunknak, ennek az óriási, csodaszép, Isten alkotta kirakójátéknak, puzzle-nak! A Szentlélek vezet, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol boldogok lehetünk, segít egymásra találni, egymáshoz illeszteni az önmagukban értelmetlen részeket.

Feladatról feladatra csordogál az életünk szépen, csendesen. Mihelyt egy feladathoz felnőttünk, Isten bölcsen új és nagyobb feladatok elé állít.

Biztos, hogy a te életedbe is be akar vonulni az Isten! És én hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy az Úr általad is szeretné elmondani üzenetét a világnak. Általad szeretné megsimogatni a világot!