Böjte Csaba OFM

Mária soha nincs ott, amikor Jézus valami nagyot tesz: amikor kenyeret szaporít, vagy amikor a tengert lecsillapítja, halottat támaszt. Amikor Jézus bajban van, amikor arról beszélnek az emberek, hogy Jézus megháborodott, ott van Mária. A keresztúton is ott van az Isten anyja. - Milyen szép lenne, ha bennünk is meglenne ez a "máriás" vonás: ha ott lennénk, ahol leginkább szükség van ránk! Annak az embernek a kezét fogjam meg, akinek senki nem fogja a kezét.

Az élet újabb és újabb ajándékokat akar adni nekünk; másokat, mint amiket tegnap adott. Assisi Szent Ferenc mondta: "Ami korábban édesnek tűnt, keserűvé vált a számban, s ami keserű volt, megédesedett". Újból és újból becsukódik mögöttünk egy ajtó, de előttünk mindig kinyílik egy másik. Nagy baj, ha valaki hátrafordulva nyűgösen rángatja a bezáródott ajtó kilincsét, és nem lép tovább.

Amikor Szent Ferencet magasztalták társai, azt mondta: "Ne dicsérjetek! Ha más ugyanekkora kegyelmeket kapott volna, mint én, sokkal többre juthatott volna." - Ezt meg is lehet fordítani: ha ugyanazokat a kísértéseket, nehéz élethelyzeteket, családi hátteret kapnám én, mint egy másik ember, akkor derülne ki, hol állok az életszentség útján.

A szeretet parancsa nem pusztán jólneveltség kérdése. Ha elfogy a szeretet egy közösségben, egy társadalomban, az a közösség, társadalom megszűnik létezni. Egyetlen járható út a Krisztus útja, az önzetlen szeretet útja, a szegényekkel való totális szolidaritás.

Kis Szent Teréz, amikor tavasszal látott egy kotlóst, ahogy a csibéit próbálta maga köré gyűjteni, letérdelt és elkezdett imádkozni: Milyen nagy lehet az az Isten, aki ilyen jónak teremti a kis tyúk szívét; ennyi anyai szeretetet teremtett bele ebbe a kotlósba!...

Nem pusztán kívülről kell a megoldást várni, útszélre sodródott koldusokként. Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág felé, hanem egymásban bízó lélekkel szőjünk terveket, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön. Az igazi megoldás te vagy, mi vagyunk!

Nemde, ha valaki elesik és eltörik valamije, kórházba kerül, megröntgenezik, begipszelik és így tovább. Türelmesek vagyunk, míg meg nem gyógyul. De sajnos, ha valaki közülünk emberségében esik el, ha összetöri magát hitében, reményében, becsületében, akkor mi gyakran könnyedén keresztüllépünk az ilyen emberen, nehezen hajlunk le hozzá, hogy azt mondjuk: "Gyere, én hiszek abban, hogy talpra tudsz állni!"

Jót tenni jó!  Az Isten teremtette embernek szerintem ez a hivatása.

Hiszem, hogy Istennek mindannyiunk számára van jelenése. Például eléd hoz egy új barátot, és azt mondja: "Nézd, milyen ügyes fiú, igaz? Hm... Na, tetszik? Neked teremtettem! Barátkozzatok szépen össze!" - Ekkor Isten szól hozzád, a legszebb vágyaid, a legszebb gondolataid által Isten szól hozzád! Lehet, hogy elsőre idegennek, furcsának tűnik majd számodra Isten akarata, de ha tudsz figyelni Rá, ha meg tudsz nyílni Feléje, akkor csodaszép új világ nyílik meg előtted!

Pio atya életrajzában olvastam egy érdekes történetet. Elment hozzá egy férfi, és kérte, hogy gyógyítsa meg, mert nem lát. Pio atya imádkozik, és egyszer csak azt mondja: "Fiam, visszanyered a látásodat, de nem biztos, hogy meg tudod menteni a lelkedet". - A férfi elgondolkodott, s többet nem imádkozott azért, hogy lásson.

Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, ami az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, amely országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenj kirándulni vagy egy zimankós este leülj sakkozni, römizni, azt nem tudja elvenni tőled senki. Azt, hogy egy jó sörre leülj barátaiddal és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom, megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság...

Kevesebb pátoszt és több áldozatot! Ha nem trágyázzuk meg a földet, ha nem vetünk magot, akkor nem arathatunk. Áldozatok nélkül nem változik meg a világ.

Ha őszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magától hullanak le a szárnyalásodat visszafogó limlomok, az anyagi dolgok; mindaz, ami eszköz, de cél nem lehet soha.

Minden feladat Isten szép ajándéka. Ilyen az is, amikor a babának meg kell tanulnia járni. Hát, nem könnyű. Mennyit esik szegény, milyeneket sír! Mi megfogjuk, ölbe vesszük, puszilgatjuk - de nem beszéljük le a járás feladatainak elsajátításáról. Nem rakjuk tolószékbe, hogy inkább tologassuk, hanem hagyjuk, hadd kínlódjon szegényke. Majdcsak megtanulja, nem igaz?

Az embernek a hite olyan kell legyen, mint a szikla. Ne inogjon meg, ha kap egy nyaklevest vagy ha a gonosz lélek jön vele szembe! Bármi is történik, nekem hinnem kell Isten végtelen jóságában és szeretetében.