Mi olyan színvonalon élünk, mint régen a Napkirály, mindenünk megvan. Olyan jómódban élünk, amiről elődeink álmodni sem mertek - és mégis, éhségünk kielégíthetetlen. Habzsolhatsz, birtokolhatsz e világi kincseket, hatalmat, de mindez soha nem fogja a jóllakottság érzetét adni, mert a bennünk lévő éhség messze túlmutat ezeken.
Mi olyan színvonalon élünk, mint régen a Napkirály, mindenünk megvan. Olyan jómódban élünk, amiről elődeink álmodni sem mertek - és mégis, éhségünk kielégíthetetlen. Habzsolhatsz, birtokolhatsz e világi kincseket, hatalmat, de mindez soha nem fogja a jóllakottság érzetét adni, mert a bennünk lévő éhség messze túlmutat ezeken.
Az áldozatvállalás, az elköteleződés, a kitartás, a hűség nem divatos manapság, pedig az igazi boldogságot csak az tudja megtapasztalni, aki így szeret, akit így szeretnek. Bízom abban, hogy előbb-utóbb mindenki rádöbben arra, hogy egyedül a tiszta örömök tudnak bennünket kielégíteni, amelyek után nem kell lesütni a szemünket, amelyek nem okoznak csömört, hanem szép, értelmes, emberhez méltó életet eredményeznek. Így igaz akkor is, ha ezekért a tiszta örömökért meg kell dolgozni.
Az áldozatvállalás, az elköteleződés, a kitartás, a hűség nem divatos manapság, pedig az igazi boldogságot csak az tudja megtapasztalni, aki így szeret, akit így szeretnek. Bízom abban, hogy előbb-utóbb mindenki rádöbben arra, hogy egyedül a tiszta örömök tudnak bennünket kielégíteni, amelyek után nem kell lesütni a szemünket, amelyek nem okoznak csömört, hanem szép, értelmes, emberhez méltó életet eredményeznek. Így igaz akkor is, ha ezekért a tiszta örömökért meg kell dolgozni.
Mi a különbség a forrás és a mocsár közt? Mindkét helyen víz tör a felszínre. Azonban a mocsár nem választja ki a vizet, nem folyik le, nem isszák meg az állatok, s mindenki messze elkerüli. Ezzel szemben a forrás vize kiárad. A vándorok messziről felkeresik, felüdülnek mellette, szomjukat oltják vele. Öntözi a földeket. És a víz boldogan árad tovább!
Mi a különbség a forrás és a mocsár közt? Mindkét helyen víz tör a felszínre. Azonban a mocsár nem választja ki a vizet, nem folyik le, nem isszák meg az állatok, s mindenki messze elkerüli. Ezzel szemben a forrás vize kiárad. A vándorok messziről felkeresik, felüdülnek mellette, szomjukat oltják vele. Öntözi a földeket. És a víz boldogan árad tovább!
Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöket terem, az legtöbbször nem rajtunk múlik. Az én dolgom az, hogy a legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót, vessem a magot, a többit pedig bízzam Istenre. Mindig azon járjon az eszem: hogyan tehetem jobbá környezetemet, a világot, amelyben élnem adatott?
Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöket terem, az legtöbbször nem rajtunk múlik. Az én dolgom az, hogy a legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót, vessem a magot, a többit pedig bízzam Istenre. Mindig azon járjon az eszem: hogyan tehetem jobbá környezetemet, a világot, amelyben élnem adatott?
Aki nem tudja szeretettel szétosztani az Isten által rábízott anyagi javakat, az elvész. Ugyanis minden, amit birtokolsz, olyan, mint egy nagy csomag: magaddal kell cipelned, ezért nem tudsz szárnyat bontani, lehúz és kimerít. A mai kor embere hihetetlen terheket cipelve járja élete útjait, fáradt, ideges, ingerlékeny. Nincs ereje szétnézni, csodálni a tájat, Isten szép ajándékait.
Aki nem tudja szeretettel szétosztani az Isten által rábízott anyagi javakat, az elvész. Ugyanis minden, amit birtokolsz, olyan, mint egy nagy csomag: magaddal kell cipelned, ezért nem tudsz szárnyat bontani, lehúz és kimerít. A mai kor embere hihetetlen terheket cipelve járja élete útjait, fáradt, ideges, ingerlékeny. Nincs ereje szétnézni, csodálni a tájat, Isten szép ajándékait.
Te Isten remekműve vagy, és a házastársad is az. Lehet, hogy egy kicsit restaurálásra szorul, de benne van mindaz az érték, amit Isten belerakott. Nem mondhatod senkire és semmire, hogy ez azért olyan vacak, mert Isten talán részegen teremtette. Ha te rosszat gondolsz embertársadról, gyermekedről, magadról, akkor ezzel igazából azt mondod: "Uram, Te egy pancser vagy! Próbáltál teremteni, de úgy látszik, ez itt és most nem teljesen sikerült..." - Ez káromkodás!
Te Isten remekműve vagy, és a házastársad is az. Lehet, hogy egy kicsit restaurálásra szorul, de benne van mindaz az érték, amit Isten belerakott. Nem mondhatod senkire és semmire, hogy ez azért olyan vacak, mert Isten talán részegen teremtette. Ha te rosszat gondolsz embertársadról, gyermekedről, magadról, akkor ezzel igazából azt mondod: "Uram, Te egy pancser vagy! Próbáltál teremteni, de úgy látszik, ez itt és most nem teljesen sikerült..." - Ez káromkodás!