Hiszek a szóban, az igében, amely által beléphetek testvérem szívébe. Hiszek a párbeszéd erejében, amely által értékeimet felkínálhatom, és megismerhetem társamat, az ő álmait, céljait, reményeit. A kimondott igaz szó által mindketten többek leszünk.

Ha valami nagy baj adódik dolgaimban, meglátogatok egypár szegény családot. Lehet, hogy Isten az én imámat nem veszi olyan komolyan, de a bajba jutott ember imája biztosan kedves lesz Előtte.

Hiszem, ha Isten megengedi, hogy megszülessen egy őszinte, tiszta vágy, hiányérzet, akkor arra megvan valahol a megfelelő válasz, mindaz, mi értelmet és beteljesülést ad a létnek. Ha szomjúság mardos, akkor biztos, hogy van valahol egy forrás, amely olthatná szomjamat. Ha van egy olyan gyerek, aki azért sír, hogy őt is szeresse már valaki, akkor biztos, hogy van valahol egy szerető szív, aki azért szenved, mert nincs kit szeretnie tiszta szívvel.

Szerintem ilyen egyszerű a világ: hinnünk kell egymásban, és mindig legyünk készségesek a kiengesztelődésre, az újrakezdésre.

Csodálatosan szép és felemelő, amikor az ember érzi a maga végtelen kicsiségét, hogy ő egy marék porból teremtett, behatárolt lény; másfelől érzi azt, hogy Isten a jóságával, Krisztus a keresztáldozatával eltörölte a bűnét, és gyengesége ellenére méltó a jó Isten kebelén lenni, álmodni arról, hogy a Szentháromság Egy Isten közösségében élheti le örök életét.

A gonosz szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik! Te Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, amelyre a Teremtő az ő gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Isten általad akar választ küldeni a sokakat gyötrő kérdésekre.

Bejön hozzánk egy gyermek. Ha én szépnek látom őt, ha rá tudok mosolyogni és tiszta szívvel elfogadom őt, akkor ő is elfogadja saját magát. Ha tiszta szívvel azt tudom mondani, hogy igenis bízom benned, hiszem, hogy talán belőled lesz a 21. század József Attilája, Kőrösi Csoma Sándora vagy Benedek Eleke - akkor az én hitem erőt ad neki, hogy mint egy mankóba belekapaszkodva, felálljon, elinduljon.

Indulj el, és csak szeress önzetlenül: a szeretet mindenre megtanít!

A világnak azon a táján, ahol a mélységes emberi nyomorral szembesülsz, ne csinálj semmit. Ne szervezd, ne formáld ezt a világot. Itt nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked kell előbb megvilágosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. A fontos az, hogy dőljenek le a falaid. Omolj össze. Engedd be az életedbe mindazt, ami körülvesz.

Isten nem dönt helyettünk - indít a jóra, a szépre, lelkiismeretünk által szól hozzánk, de a választás a miénk. Minden tetőről lehet látni a napot, szabad akaratunk csodálatos.

Föld, fény, élet: ez vagy te, a csoda. Ha valahonnan fentről rád hull egy végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy és szeress.

Milyen szép! Kollaborálunk a jó Istennel. Együtt dolgozunk. Mi is megtesszük a magunk részét. Az Úr a szőlőtőke; a szőlőfürtöket, a gyümölcsöket ránk bízza, a vesszőre.

Ne hagyd, hogy a gonosz apró kavicsokkal rakja tele zsebedet! Még ha valódi gyémántok is, lehúznak. A birtoklás a szárnyalás halála.

Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le önként vállalt bilincseidet. A műremek, a csoda, a márványtömbnek a foglya, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek a nemes, szép vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, amiktől megszabadulva önmagad lennél, teljes és igaz?Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő, hajkurászó vágyról kellene lemondanod, hogy elérd a nyugalmat adó, szent egyszerűséget?

Az önzetlenséget, a lemondást az Úr már ezen a földön százszorosan jutalmazza. Tudomásul kell vennünk, hogy ezen erények hiányát százszorosan sújtja.