Keresztes Szent János

Joggal haragszik az Isten sok oly lélekre, akiket mindenható kezével kiragadott a világból és a súlyos bűnre vezető alkalmakból, és akik most mégis oly gyengék és gondatlanok bizonyos tökéletlenségek legyőzésében. Az ilyeneket azután fokozatosan engedi érzéki vágyaikban az egyik bajból egy más, még nagyobb bajba jutni.

Minden olyan tökéletlenség, amelybe a lélek beleegyezik és amely benne állandósul, sokkal nagyobb hátránnyal jár ránézve az erényekben való előrehaladást illetőleg, mintha naponként sok más nagyobb tökéletlenséget követne is el, amelyek azonban nem alapulhatnának igazi szokáson, bűnös hajlamon.

A tökéletesség útján a legnagyobb akadályok a teljesen tudatos és szándékos érzéki élvezetek.

Egyetlen szikrából nagy tűz támadhat. Egyetlen tökéletlenségből egész sereg más tökéletlenség is származhat. Ha a lélek hanyag egyetlen érzéki vágy ellen való küzdelemben, akkor minding találunk benne sok más olyan tökéletlenséget, amely azon egy érzéki vággyal való következetlenségből származott.

A zsidók a mannában azért nem találtak meg minden ízt és erőt - jóllehet megvolt benne -, mert valami más után vágyódtak.

Ó, bárcsak megértenék a lelki életet élő emberek azt, hogy mekkora lelki javakat veszítenek el azért, mivel nem hagynak föl jelentéktelen dolgok után való vágyódásukkal.

A léleknek érzéki vágyódása és ragaszkodása ugyanolyan tulajdonsággal bír, mint amellyel a "hajót megállító" nevű hal. Erről az apró halról azt mondják, hogyha valamely hajóhoz nagy tömegben odatapad, akkor az megakadáIyozza továbbhaladásában.

Egészen mindegy, hogy a madárkának a szárnya erős rézdróttal vagy egészen finom selyemfonállal van-e megkötve. Nem tud elröpülni mindaddig, míg ez a kötelék - akár az egyik, akár a másik - el nem szakad. Hasonlóképpen az a lélek sem haladhat előre az Istenhez vezető úton, akit fogva tart az emberi dolgokhoz való ragaszkodás, ha még oly jelentéktelen is az.

Ahogy a fahasáb nem lobban lángra mindaddig, míg csak egy fok is hiányzik a szükséges hőből, épp úgy a lélek sem fog tökéletesen Istenhez hasonlítani addig, míg csak egyetlen tökéletlenséghez is ragaszkodik.

Miként a földet is meg kell munkálni, hogy termést hozzon, mert e nélkül csak értéktelen gyomokat terem, éppen úgy a lelki tisztaság elnyeréséhez is szükséges, hogy elfojtsuk az érzéki vágyainkat.

Miként a fiatal viperiák az anyai testben való fejlődéstük alatt anyjukat emésztik és meg is ölik, hogy annak rovására életüket fenntarthassák, éppen úgy a meg nem fékezett érzéki vágyak elgyengítik és végül valósággal megölik a lelket, úgyhogy azontúl már csak ők élnek benne, és mindezt azért tudják megtenni, mert a lélek nem fojtotta el őket idejében.

Sok lélek azért nem érez semmi örömet az erények gyakorlásában, mert oly vágyakat táplál magában, amelyek rendetlenek és Isten ellen vannak.

Nincs az a titokzatos betegség, amely a járást annyira megnehezítené, mint amilyen nehézzé teszi a teremtmények után való vágyakozás a lélek számára az erényesség útját.

Az érzéki vágyak olyanok, mint a fa körül kihajló fattyúhajtások, amelyek erejét gyengítik, úgyhogy nem tud annyi gyümölcsöt teremni.

Ha részletesen kellene beszélnünk arról az utálatos és piszkos alakról, amelyet az érzéki vágyak adnak a léleknek, nem találnánk semmi dolgot, mely annyira telve volna pókhálókkal és férgekkel, mint ez, és nem találnánk ocsmányságot, amellyel ez össze volna hasonlítható.