Keresztes Szent János

A tanítómester vonzalma és szeretete valami iránt nagyon könnyen bevésődik a tanítvány lelkébe is.

Hogy a lelki életben előrehaladhassunk, nagyon kell arra ügyelnünk, kinek a vezetésére bízzuk magunkat. Amilyen ugyanis a tanítómester, olyan a tanítvány is, és amilyen az atya, olyan a fiú is.

Jól fontoljuk meg, hogy lelki ügyeinkben kitől kérünk tanácsot, mert végtelenül fontos hogy ily nagy dologban helyesen járjunk el és ne tévedjünk.

Ha az Isten valamit kinyilatkoztatott egy léleknek, akkor azonnal arra is ösztönzi őt, hogy azt az Egyház szolgájának, az Ő helyettesének megmondja.

Isten az embert mindig egy más, hasonló ember által akarja vezetni.

"Jaj annak, aki egyedül van" - mondja a Szentlélek. A lélek rászorul tanítómestere vezetésére, mert ők ketten jobban tudnak a gonosz léleknek gátat vetni, különösen ha abból a célból szövetkeznek, hogy az igazságot jobban megismerjék és kövessék.

Krisztus nem azt mondja evangéliumában: "Ahol valaki egyedül van", hanem azt akarja, hogy az isteni dolgokban senki se higgyen egyedül önmagának, vagy állítson valamit az Egyháznak és tanítómestereinek tanácsa és vezetése nélkül.

Te nem félsz attól, hogy egyedül esel el? Hogyan akarsz oly merész lenni, hogy egyedül akarsz fölkelni? Gondold meg, hogy ketten együtt többet tehetnek, mint egy önmagában.

Aki vaksága miatt esik el, nem fog könnyen fölkelni; és ha mégis fölkel, útját nem fotytatja mindig a helyes irányban.

Aki terhének súlya alatt esik el, az nehezen fog egyedül, terhével együtt újra fölkelni.

Aki egyedül esik el, egyedül marad fekve is; kevésre becsüli a lelkét az, aki egyedül saját magára bízza azt.

Gazdájának gondosságával megnemesített és megvédett fa abban az időben, amelyben azt tőle várják, meghozza gyümölcsét.

Aki tanítómester és vezető nélkül akar lelki életet élni, hasonlít a mezőn magányosan álló, gazdátlan fához. Minél több termés van rajta, annál inkább nekiesnek a vándorok, és nem tudja a gyümölcsét megérlelni.

Az a lélek, akinek nincs lelkivezetője, olyan, mint a tűzhelyről kieső széndarab, ahelyett, hogy mindig erősebben égne, kialszik.

Gondold meg, hogy mily nagy hiúság, ha valami másban találjuk örömünket, mint abban, hogy Istennek szolgáljunk, és mily veszedelmes és végzetes lehet ez a lélekre. Vedd figyelembe, mily kárhozatot hozott az angyalokra, hogy saját szépségüknek és természetes kiválóságaiknak örültek és azokban tetszelegtek. Ezen öröm miatt lettek gyűlöletesekké és jutottak a kárhozatra.