Keresztes Szent János

Ha az ember vágyai Istenen kívül valami más dologra is irányulnak, akkor azok a vágyak, miként a lélek maga is jól észreveszi, elzárják az ajtót azon fény elől, melynek segítségével az angyal őt az erényre akarja indítani.

Fontold meg, hogy őrzőangyalod, jóllehet értelmedet mindig megvilágosítja, a cselekedet végrehajtásánál nincs mindig segítségedre; azért ne várj mindig érzéki örömöket jócselekedeteidnél; elégedjél meg azzal, hogy értelmed helyesnek találja őket.

Ha az Isten jó angyala által kegyelmet közöl a lélekkel, általában azt is megengedi, hogy a gonosz lélek megtudja ezt, és elkezdjen a lélek ellen dolgozni, ahogyan csak tud; megengedi pedig ezt azért, hogy a győzelem annál méltóbb legyen, és a kísértésben híven kitartó lélek annál fényesebb jutalomban részesüljön.

Ha az ember az isteni szeretet tüzében megtisztulva eljut oda, hogy szellemibbé és tisztábbá lesz, akkor az őt elárasztó szeretetteljes isteni megvilágosítást az angyalokéhoz hasonló gyönyörrel fogadja. Vannak ugyanis lelkek, akik ebben az éIetben tökéletesebb megvilágosításban részesülnek, mint az angyalok.

Az isteni fény, amely az angyalt megvilágosítja, megdicsőíti és szeretetre gyullasztja, az angyallal együtt megvilágosítja az embert is, de ez a fény az embernek rnindig fájdalmat és szorongást okoz, amint a napnak a fénye is fájdalmat okoz a beteg embernek.

Ugyanazon isteni bölcsesség, amely az angyalokat az égben megvilágosítja és tudatlanságuktól megtisztítja, világosítja meg az embereket is, tisztítja meg őket a tévedésektől és a tökéletlenségektől, amennyiben Istenből kiáradva, az angyalokon át az emberekig ereszkedik le.

Az angyalok azon titkos sugallatok által, amelyeket a lélekkel közölnek Istenről, a legmagasztosabb ismereteket nyújtják neki, s így azt mindig nagyobb szeretetre gyullasztják, míg végül egészen megsebzi a lelket a szeretet.

Az angyalok a mi pásztoraink. Ügyeinket Isten elé terjesztik és Isten parancsait lelkünknek közvetítik. Édes vigasztalásokkal töltenek el bennünket, isteni sugallatokat közölnek velünk és mint jó pásztorok, megvédenek bennünket a gonosz szellemek ellen.

Érzékiségünk mint ilyen, vak, nem törődik az értelemmel. amely a lelket cselekedeteiben mindig helyesen vezeti és irányítja. Azért a lélek mindannyiszor vak, valahányszor érzékisége vezeti őt.

Nem tudunk mindig különbséget tenni jó és rossz között. Sokszor jónak tartjuk a rosszat és rossznak a jót, még ha hasznunkra van is. Vajon mi lesz akkor, ha érzékiségünk szövetségre lép ezzel a természetes vakságunkkal.

Az örömön és fájdalmon az ember nem tud értelmével és okosságával uralkodni, mert nem ismeri a távolságot, amely a hasznos és a káros között van.

Egy teremtménynek sincs jogában, hogy átlépje azokat a határokat, amelyeket az Isten a természet rendjében számáta kijelölt. Az ember uralmának a természet és értelem szab korlátokat. Ezeket átlépni és valamit természetfölötti úton megismerni akarni, se nem szent dolog, se nem illő. Ilyen eljárásban az Isten nem találja tetszését, és ha néha mégis válaszol, ezt a lélek gyengesége miatt teszi.

Aki értelem szerint cselekszik, hasonló ahhoz az emberhez, aki tápláló és erős ételt vesz magához; aki azonban pusztán akaratának hajlamait követi, ahhoz hasonlít, aki éretlen és élvezhetetlen gyümölccsel táplálkozik.

Boldog, aki ízlésére és hajlamára nem tekint, és a dolgokat értelme és az igazságosság szerint ítéli meg, hogy aszerint is cselekedjék.

Figyelj értelmed szavára, hogy az Istenhez vezető úton azt cselekedd, amit az neked mond. Így közelebb jutsz Istenhez, mintha nem figyelsz rá.