Keresztes Szent János

"Aki szurokhoz nyúl, beszennyezni magát vele" - mondja a Szentlélek. Szurokhoz akkor nyúI az ember, ha a teremtményen elégíti ki akaratának kívánságait.

Amint a korom a legszebb és legtökéletesebb arcot is eltorzítja, éppen úgy a rendetlen kívánságok is utálatossá és tisztátalanná teszik azt a lelket, amely nekik hódol, jóllehet, önmagában rendkívüli szépségű, és Istennek tökéletes képmása.

A fogságban lévő madárnak kettős feladata van: kiszabadulni a fogságból és megtisztulni a fogságban rárakódott piszoktól. Éppen úgy az érzéki vágyak rabjaira is kettős munka vár: szabaddá tenni magukat, és miután szabaddá lettek, megtisztítani magukat attól, amivel az érzéki vágyak beszennyezték őket.

Csak tudná az ember jól kifejezni, mily lehetetlen az érzéki vágyak rabjai számára, hogy az isteni dolgokról helyesen ítéljenek. Az érzéki vágyak felhőbe borítják ítélőképességük szemét; a lélek csak ezt a felhőt látja majd ilyen, majd olyan színűnek. És így megtörténik, hogy az isteni dolgokat nem tartja istenieknek és isteninek mondja azt, ami nem Istentől van.

Aki az érzéki vágyaktól elvakítani engedi magát, az olyan, mint a megigézett hal, amely előtt a fény inkább elhomályosítja a tárgyakat, hogy ne vegye észre azt a kelepcét, amelyet neki a halászok szántak.

Amint a pára elhomályosítja a levegőt és nem engedi át a napsugarakat, éppen úgy az érzéki kívánságokkal terhelt lélek is ködbe borul, és ezen nem tud Isten természetfölötti bölcsességének napja áttörni.

Miként az az ember, aki ruhátlanul tövisek és tüskék közé veti magát, nagy fájdalmakat és kínokat szenved, éppen úgy gyötrődik és kínlódik a lélek, ha átadja magát érzéki vágyainak, mert ezek fogva tartják, mint a tövisek, széttépik, szétszaggatják és kínozzák.

Ha a lélek érzéki vágyait uralkodni engedi magán, azok éppúgy fogják kínozni és gyötörni, mint ellenségei gyötrik az embert akkor, ha kezükbe jutott.

Ha a lélek nem veti meg a világi dolgok iránt való gondokat és nem tagadja meg érzéki vágyait, akkor oly módon halad Isten felé, mint az az ember, aki szekerét a hegyre akarja felhúzni.

Az érzéki vágyak olyanok, mint a nyugtalan, kedvetlen gyermekek, akik folyton kérésekkel zaklatják anyjukat, hol ezért, hol azért, és sohasem lehet őket kielégíteni. Aki az érzéki vágyaknak hódol, olyan, mint a lázbeteg, aki nem érzi jól magát mindaddig, amíg a láz tart, s akinek szomjúsága állandóan erősödik.

A teremtmények nem mások, mint az Isten asztaláról lehulló morzsák. Joggal nevezhető tehát kutyának az, aki a teremtményekkel akar táplálkozni. És méltán éreznek az ilyenek állandóan éhséget, mint a kutyák, mert a morzsák inkább arra szolgálnak, hogy az élet után való vágyukat fölkeltsék, mint, hogy éhségüket csillapítsák.

Minden érzéki kívánság ötféle kárt okoz a lélekben azonfelül, hogy megfosztja a lelket Isten szellemétől: 1. kifárasztja, 2. gyötri, 3. elhomályosítja, 4. beszennyezi, 5. gyengíti azt.

A szenvedélyekből és vágyakból ered minden erény, ha azok jól rendezettek és helyes mérséklettel élünk velük; ha azonban nem fékezzük őket, akkor belőlük származik a léleknek minden hibája és tökéletlensége.

Aki valamely teremtményt rendetlenül szeret, az bizonyos értelemben az illető teremtmény alá süllyed, mert a szeretet nemcsak egyenlővé teszi, hanem még alá is rendeli azt, aki szeret, annak, aki szeret.

A mennyországban nincs semmi változás. A mennyország lakói biztonságban élnek és nincsenek alávetve az érzéki vágyaknak vagy más dolgoknak, bizonyos tekintetben az Istenhez hasonlítanak, aki mindörökre változatlan.