A szenvedélyek mindaddig fogva tartják a lelket, míg az, nem lévén Istenben megszilárdulva, a teremtmények felé fordul. Olyan dolgoknak örül ilyenkor a lélek, amelyeknek egyáltalán nem érdemes örülni: szomorkodik akkor, amikor inkább örülnie kellene és fél akkor, amikor semmi félnivalója nincs.