Keresztes Szent János

Az lstenben való remény oly nagy vágyakozást kelt az emberben az örökkévalók után, hogy ezzel szemben minden földi dolog sivárnak és értéktelennek tűnik előtte.

Ami Istent megindítja és legyőzi, az nem más, mint a bizalomteljes remény. Hogy tehát a lélek eljusson a szeretetben való egyesüléshez, szükséges, hogy az Istenhez vezető úton bizalommal járjon, mert e nélkül semmit sem érhet el.

A szentek bölcsessége abban áll, hogy tökéIetes módon tudják akaratukat alávetni Isten törvényének.

Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, ajtót nyit a gonosz léleknek, aki a kinyilatkoztatásokat olyan ügyesen tudja utánozni, hogy megtévesztheti az embert.

Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, hibát követ el. Ezekre ugyanis semmi körülmények között nincs szükségünk, mert a természetes eszünk és az evangélium törvénye minden dologban eligazíthat bennünket.

Szükséges, hogy mindenben Krisztusnak és Egyházának tanítása szerint éljünk. Ezen az úton kell szellemi tudatlanságunkra és gyengeségünkre gyógyulást keresnünk.

Aki Istentől látomást vagy kinyilatkoztatást kér, az nem gondolkodik helyesen Istenről, az megfeledkezik Jézus Krisztusról. Az Isten ugyanis azt válaszolhatná az ilyen embernek: Jézus Krisztus az én szerelmes Fiam, akiben nekem kedvem telik, Őt hallgasd, anélkül, hogy más, új kinyilatkoztatást kérnél. Általa mindent megmondottam és kijelentettem, amit az ember csak kívánhat, amit csak kérhet. Nektek adtam Őt, mint testvéreteket, mestereteket, barátotokat, mint váltság díjat és jutalmat.

Csodálatosak a mai emberek! Mihelyt valami belső szózatot hallanak egy rövidke kis elmélkedés után, amelyet némi összeszedettséggel végeztek, azonnal Istentől eredőnek tartják azt, s így kiáltanak fel: "Az Isten mondotta nekem! Az Isten felelte nekem!" Valójában azonban mindezt saját maguk mondják és felelik maguknak akaratuknak megfelelő módon.

Az a lélek, amely tudására, ízlésére és érzéseire hagyatkozik és ezeknek segítségével akár az Istenhez vezető úton járni, könnyen tévedésbe esik és akadályokat készít magának, mivel nem marad meg a sötét hitben, amely az ő egyedüli igaz vezetője.

A legfőbb javak és legnagyobb kegyelmek egyike, amelyet Isten a léleknek itt a földön adhat, az, ha a lélek világosan fölismeri, hogy lehetetlen Őt egészen megismerni és teljesen megérteni.

A hit biztosítja a lélek számára a legnagyobb tökéIetességet. Minél jobban megtisztult az eleven, tökéletes hit által, annál több szeretetet kap az Istentől, annál gazdagabban árad a lélekre a természetfölötti világosság és az Isten természetfölötti adományai.

Ha meg akarod őrizni Istennek világos képét a lelkedben, akkor fordulj el a teremtményektől és ily módon Isten világosságában fogsz járni.

Miként az ember természetes alkotásai új formát nem nyerhetnek mindaddig, míg a régi formát meg nem semmisítettük, éppen úgy a lélekbe sem térhet új, tiszta szellem, míg abból a régi, érzékies szellemet ki nem öltük.

A természetfölötti dolgokról való benyomásaink és ismereteink nem erősítenek bennünket annyira az Isten iránt való szeretetben, mint az egyszerű élő hit és remény.

A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét eredményezi; nem engedi, hogy meglássuk a jobbat. Sokkal biztosabban éI a lélek akkor, ha nem lát. (Vagyis: a természetes világosság, ha csupán utána indulunk, akadályozza a természetfölötti dolgok megértését. Lelki dolgokban legbiztosabb vezetőnk a sötét hit.)