Fontos foglalkozásunk a szeretet állandó gyakorlása, mert ha egyszer valaki a szeretetben tökéletességre jutott, akkor nem hagy fel többé Isten szemlélésével sem ezen, sem a másvilágon.
Aki Isten iránt való tiszta szeretetből dolgozik, az nem törődik azzal, hogy az emberek látják-e, sőt azzal sem, hogy Isten megtudja-e azt a jót, amit művelt. Ő éppoly örömmel folytatná a munkáját akkor is, ha Isten tudomást se venne róla.
Ha a lélek csak sejtené is Isten szépségét, akkor nemcsak kívánná a halált, hogy Istent megláthassa, hanem a legnagyobb örömmel viselné el akár ezerszer is a leggyötrőbb halált azért, hogy ezt a szépséget csak egy pillanatra is megtekinthesse.
Aki Istent igazán szereti, az nem szégyenkezik a világ előtt azon cselekedetei miatt, amelyeket Istenért végzett és nem rejti el őket még akkor sem, ha az egész világ helytelennek tartaná is azokat.
A tökéletes szeretetnek az a tulajdonsága, hogy semmit sem tulajdonít magának, hanem mindent annak, akit szeret. Ha ez így van már a természetes, földi szeretetnél, mennyivel inkább így kell lennie az Isten szereteténél.
Fordítsd tekintetedet arra a végtelen isteni tudásra, arra az elrejtett titokra! Mily nagy béke, mekkora szeretet és mily nagy nyugalom van abban az isteni Szívben! Mily fölemelő az a tudat, hogy itt maga az Isten tanít! A röpimák, fohászimák azok, amelyek a szívet annyira lángra lobbantják.
