Keresztes Szent János

Az a lélek, amelyet szeretet tölt el, szelíd, alázatos, türelmes; a szívtelen lelket az önszeretet még jobban megkeményíti. Ha Te, édes Jézusom, nem puhítod meg a lelket szeretettel, akkor az megmarad a maga természetes keménységében.

A lélek szeretettel védekezik ellensége, a test ellen, mert az Isten iránt való igazi szeretettel nem fér össze az önszeretet és a világ szeretete.

Az Isten nagyon szívesen hallgatja meg annak a léleknek kérését, aki Őt igazán szereti.

Istennek rendkívül tetsző áldozatot hoz az ember, ha lelki szárazsága és elhagyatottsága közepette is állandó szorgalommal és aggódó szeretettel szolgál neki, még ha az a kín és félelem gyötri is őt, hogy talán nem is tud neki jól szolgálni.

Aki Isten iránt való szeretetből szenved, bizonyságot tesz arról, hogy átadta magát Istennek és Őt szereti.

Aki Istenen kívül semmi mást nem akar, az nem jár sötétségben még akkor sem, ha saját ítélete szerint még oly sötétnek és nyomorultnak látja is helyzetét.

Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét és életét, ha nem marad meg összeszedetten az Isten iránt való szeretetben.

Ahhoz, hogy az Istenben teljes megnyugvást találjunk, szükséges, hogy rajta kívül más után ne vágyakozzunk. Még a mennyországban se volna a lélek megelégedett, ha a mennyországon kívül mást is kívánna.

Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold meg, mit akar Isten, és azt cselekedd. Ezáltal bizonyosan jobban megnyugtatod szívedet, mintha saját hajlamodat követed.

Vannak lelkek, amelyek Istent jegyesüknek nevezik, pedig valójában nem az, mert nem adták át teljesen magukat neki.

Úgy a lelki életet élőkben, mint más emberekben annyira uralkodik saját énjük és az elvégzett munka fölött érzett gyönyörűségük, hogy nagyon ritkán lehet találni csak egyet is, aki tisztán Istenért dolgozik, minden vigasztalásra, örömre vagy más érdekre való tekintet nélkül.

Még azon lelki emberek közül is, akik azt hiszik magukról, hogy az erényességben jelentékeny módon előrehaladtak, csak kevesen jutnak el a jónak gyakorlásában tökéletes határozottságra. A legtöbben sohasem viszik annyira, hogy minden evilági dologról és saját természetük követeléseiről teljesen le tudnának mondani. Szavaikban és cselekedeteikben nem tekintenek arra, vajon mi szükséges ahhoz, hogy Krisztusért tökéletes és egészen tiszta munkát végezzenek.

Sokan vannak, akik Istenben vigasztalásukat és örömüket keresik, s tőle kegyelmeket és jótéteményeket kérnek, de nagyon kevesen vannak, akik saját előnyeik megvetésével neki tetszeni és saját veszteségük árán neki valamit adni akarnak.

Nagy hiba, ha szemünket inkább az Istentől nyert javakra, mint magára Istenre irányítjuk.

Aki Istenben csak örömöket és gyönyörűségeket keres, az saját magát keresi Istenben; ez azonban ellentéte az Isten iránt való tiszta szeretetnek.