Kempis Tamás: Krisztus követése

Lépj ki önmagadból, bízd az Úrra magadat, akkor eláraszt a belső békesség öröme.

Boldog az a fül, amely rányílik az isteni sugallatok halk neszére, és e világ suttogásaira semmit sem figyel.

Istenben bizakodjál, aki mindent megad, s mindenek fölött önmagát akarja neked adni.

Az Úr nélkül értéktelen és nem is állandó a barátság, hamis és tisztátalan az a szeretet, amit nem az Úr köt egybe.

Aki pedig magát mindenkinél alábbvalónak ismeri, és méltatlanabbnak ítéli, alkalmasabb arra, hogy nagyobb ajándékokban részesüljön.

Egészet adj az egészért, semmit ki ne végy, semmit vissza ne kérj, állj meg az Úrban tisztán és rendületlen, akkor ő a tiéd lesz.

Ha a türelem pajzsa nem vesz körül, sokáig sebzetlen nem maradsz.

Hanem hidd el, akkor is meglelheted a békét, ha sokféle kísértés környékez, és sok-sok kellemetlenség szakad rád.

Amit másoktól szenvedni nem akarok, azt én sem követem el.

Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, s ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette.

Ha mindenben erőt veszel magadon, és férfias elszántsággal Isten útjára térsz, akkor kevésbe veszed, ami azelőtt nehezedre esett.

A tökéletes embernek az a dolga, hogy a sok gond között úgy haladjon át, mintha gondja nem volna.

Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér; viszont mindaz, ami szeretetből történik, bármily csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestül termékenynek fog bizonyulni.

Ne vedd birtokba, ami akadályt jelenthet számodra, vagy belső szabadságodtól megfoszthat.

Ha hibáinkért megalázkodunk, könnyen engesztelődésre indítunk másokat, és a ránk neheztelőknek kicsiny fáradsággal elégtételt szerzünk.