Szalézi Szent Ferenc

A mindennapi életben minden helyzetben meg kell őriznünk higgadtságunkat, legyen az egészség, betegség, szépség és csúnyaság, gyengeség és erő; a polgári élet jellemzője: tisztelet, rang, gazdagság; a szellemi élet változása: lelki szárazság, vigasztalás, öröm és sivárság.

A türelem hatásaként lehetünk urai a lelküknek. Minél tökéletesebb a türelmünk, annál kizárólagosabb és tökéletesebb az uralmunk a lelkünk felett. A türelem viszont annál tökéletesebb, minél kevesebbet nyugtalankodunk és hajszoljuk magunkat.

A legkisebb vétség miatt is panaszkodunk a felebarátunkra, magunkat viszont súlyos mulasztás esetében is felmentjük; a másikkal szemben a szigorú igazságosságnak, felénk viszont az irgalmasságnak és elnézésnek kell érvényesülnie. A mi szavainkért mindig elismerő fogadtatást várunk; azonban mások legkisebb, nekünk nem tetsző szavára érzékenyek vagyunk, és felizgatjuk magunkat miatta.

Akit lángra lobbant a szeretet szent tüze, szívében nem befelé fordul, hogy saját magát figyelje, hanem szilárdan Istenhez kötődik, akit szeret.

Mindenekelőtt arra kérjük Istent, hogy "a neve megszenteltessék, az országa eljöjjön, akarata a földön és az égben egyaránt teljesüljön". Ez az egész nem más, mint a szabadság lelke. Semmi másra nincs gondja, mint arra, hogy Isten neve szent legyen, fensége uralkodjon bennünk és akarata megvalósuljon .

Legyünk békések, és szolgáljunk Istennek, hogy már itt a halandó életben, és még inkább az örökkévalóságban az "Övé" legyünk.

Tökéletességünk nagyrészt abban áll, hogy elviseljük egymást - tökéletlenségünkkel együtt. Hogyan is tudnánk jobban a felebaráti szeretetet gyakorolni, ha nem úgy, hogy egymást elviseljük?

A szeretet a lelkiismeret királynője.

Mindhárom dolog: a hit, remény és szeretet most szükséges. Az égben csak a szeretet marad. A hit nem kell a mennyországban, hiszen ott majd mindent úgyis meglátunk; a remény még kevésbé, hiszen ott mindenkinek mindene megvan. Ott csak a szeretetnek van helye, hogy ott Istent mindenben, minden által és minden eszközzel szerethessük.

Aki nem ismeri fel, hogy balszerencséjének oka a saját rosszindulatúsága, azt egymás után érik a szerencsétlenségek.

Különbség van a parancs és a javaslat közt. Ha parancsolunk, tekintélyünket arra használjuk, hogy valakit valamire kötelezzünk; ha javaslunk, a barátságosságunkat használjuk arra, hogy valakit ösztönözzünk, valamire rábírjunk.

Szívünk nem teljesítményt és sikert követel tőlünk, hanem hűséget és tisztességes erőfeszítést, munkát és gondosságot; hiszen ez az, ami tőlünk függ, és nem a siker.

Nyilvánvaló butaság azt hinni valamiről, hogy tudjuk, mikor nem értünk hozzá. Viszont a szakembert sem szeretném játszani abban, amihez értek - de azért a tudatlant sem!

Néha feladjuk a jót azért, hogy valami jobbat keressünk; megválunk az egyiktől, anélkül, hogy másikat találnánk. Jobb ha a megtalált kis kincset megtartjuk, mint ha másik, nagyobb után törekszünk, amit először meg kellene találni.

Azt kérdezitek tőlem, hogy hogyan tudok nyugodt maradni, miközben körülöttem mindenütt izgatott hajsza zajlik. Hát én nem azért vagyok a világon, hogy az amúgyis elég nagy zűrzavart még fokozzam.