Gondoljuk meg, hogy Urunktól nem évenkénti, havonkénti vagy hetenkénti, hanem "mindennapi" kenyeret kérünk; ezért úgy is viselkedjünk: cselekedjünk ma helyesen, anélkül, hogy a holnap miatt aggódnánk.
Egyesek állandóan azon gondolkodnak, hogy hogyan is kellene cselekedni - ezért egyáltalán nem tesznek semmit. Lelkünk teljessége az Istennel való egységben áll; ezt nem a sokat tudással, hanem a sokat cselekvéssel érhetjük el.
Lenéznek, és bosszankodom emiatt; így tesznek a pávák és a majmok is. Lenéznek, és én örülök miatta. Ezt tették az apostolok. Lélek szerint élni tehát azt jelenti, hogy azt tesszük, amit a hit, remény és szeretet tanít nekünk.
A gonosz szellem féktelen, kemény és nyugtalan. Aki sugalmazásait mennyei ajánlásnak tartja, és azoknak engedelmeskedik, arról ismerhető meg, hogy önfejű, nyugtalan, elbizakodott, és buzgósággal eltelve mindenbe belefog.
Az engedelmesség alapszabálya ez legyen: Mindent szeretetből és ne kényszerből tégy! Inkább szeresd az engedelmességet, minthogy félj az engedetlenségtől!
Ne gyötörjön minket, ha valaki szétrombolja a saját építésű házacskánkat és a kis terveinket. Amikor ugyanis jön az este, és fedelet kell keresnünk a fejünk fölé - itt a halálra gondolok -, akkor semmiféle házikónak nincs már értéke: Atyánk házába kell visszaköltöznünk.
Csak semmi izgatott hajsza munka közben! Akkor sikerül jól, ha igyekszünk nyugodtan, szorgalmasan és lelkiismeretesen cselekedni; ne ezektől várjuk a sikert, hanem Istentől és kegyelmétől.
Mennyire vigasztaló, hogy Urunkat a kereszten tövissel, a mennyben azonban glóriával megkoronázva láthatjuk. Ez ad erőt ahhoz, hogy a kellemetlenségeket jó szívvel fogadjuk. A töviskorona által nyerjük el az üdvösség koronáját.
Abszolút feltétlenül és osztatlanul, minden kivétel mellőzésével Istenhez tartozunk; nem igénylünk mást, csak azt a megtiszteltetést, hogy az Övé lehessünk.
