Szeressétek lelki nyomorúságtokat! Lelki nyomorúságunk szeretete abban áll, gyermekeim, hogy a sötétség és a tehetetlenség idején alázatosak, nyugodtak, szelídek, bizakodóak vagytok, ha nem nyugtalankodtok, aggodalmaskodtok, ha nem háborogtok ezért; jó szívvel - nem mondom, hogy vidáman, de őszintén és állhatatosan - öleljétek át ezeket a kereszteket a sötétségben. Így szeretni fogjátok lelki nyomorúságtokat, hiszen a nyomorúság nem más, mint sötétségben és tehetetlenségben lenni.
Szeressétek lelki nyomorúságtokat! Lelki nyomorúságunk szeretete abban áll, gyermekeim, hogy a sötétség és a tehetetlenség idején alázatosak, nyugodtak, szelídek, bizakodóak vagytok, ha nem nyugtalankodtok, aggodalmaskodtok, ha nem háborogtok ezért; jó szívvel - nem mondom, hogy vidáman, de őszintén és állhatatosan - öleljétek át ezeket a kereszteket a sötétségben. Így szeretni fogjátok lelki nyomorúságtokat, hiszen a nyomorúság nem más, mint sötétségben és tehetetlenségben lenni.
Emlékezz Jézusra, aki szelíd és alázatos szívű. Még sohasem bántam meg, hogy szelíd voltam, de lelkiismeret-furdalást éreztem, és meg kellett gyónnom, ha egy kicsit kemény lettem. De a szelídség nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül hagyunk. Azt nem! Szelídítsük a parancsot, de ne hagyjuk elhomályosítani.
Emlékezz Jézusra, aki szelíd és alázatos szívű. Még sohasem bántam meg, hogy szelíd voltam, de lelkiismeret-furdalást éreztem, és meg kellett gyónnom, ha egy kicsit kemény lettem. De a szelídség nem jelenti azt, hogy mindent szó nélkül hagyunk. Azt nem! Szelídítsük a parancsot, de ne hagyjuk elhomályosítani.
Lelkiismeret-vizsgálat nélkül soha ne feküdjetek le aludni! Mindig gondoljátok végig, hogyan töltöttétek napotokat; gondolataitokat irányítsátok Istenhez, ajánljátok magatokat és minden keresztényt az Ő oltalmába. Pihenéseteket ajánljátok föl isteni fenségének dicsőségére, és ne feledkezzetek meg soha őrzőangyalotokról, aki mindig veletek van.
Lelkiismeret-vizsgálat nélkül soha ne feküdjetek le aludni! Mindig gondoljátok végig, hogyan töltöttétek napotokat; gondolataitokat irányítsátok Istenhez, ajánljátok magatokat és minden keresztényt az Ő oltalmába. Pihenéseteket ajánljátok föl isteni fenségének dicsőségére, és ne feledkezzetek meg soha őrzőangyalotokról, aki mindig veletek van.
Szeretnétek tudni, hogy melyek a leggyümölcsözőbb lelki megpróbáltatások?
Azok, amelyeket nem mi választottunk magunknak. Azok, amelyeknek nem örülünk, amelyekhez nem vonzódunk. Gyermekeim, ki adhatja meg nekünk a kegyelmet, hogy szeressük nyomorúságainkat? Csak Ő, aki szerette sajátját, és azt megőrizve akart meghalni.
Szeretnétek tudni, hogy melyek a leggyümölcsözőbb lelki megpróbáltatások?
Azok, amelyeket nem mi választottunk magunknak. Azok, amelyeknek nem örülünk, amelyekhez nem vonzódunk. Gyermekeim, ki adhatja meg nekünk a kegyelmet, hogy szeressük nyomorúságainkat? Csak Ő, aki szerette sajátját, és azt megőrizve akart meghalni.
- Ameddig él benned a félelem, nem követsz el bűnt.
- Igen, atyám, de nagyon szenvedek.
- Az ember szenved, de bíznia kell; előttünk az isten- félelem és Júdás kétségbeesése. A túlzott félelemben elvész a szeretet; a túlzott bizakodástól viszont nem ismerjük fel az elhárítandó veszélyeket, és nem félünk azoktól. A bizalomnak és a félelemnek együtt kell haladnia, kéz a kézben, mint két testvér. Így kell mindig cselekednünk, és ha túlzott félelem fog el bennünket, fussunk a bizalom oltalmába. De ha a bizakodás nőtt túl naggyá bennünk, akkor nem árt egy kis istenfélelem, mert a szeretet a szeretett lény felé törekszik, de vak, nem lát. A szent félelem világosítja meg.
- Ameddig él benned a félelem, nem követsz el bűnt.
- Igen, atyám, de nagyon szenvedek.
- Az ember szenved, de bíznia kell; előttünk az isten- félelem és Júdás kétségbeesése. A túlzott félelemben elvész a szeretet; a túlzott bizakodástól viszont nem ismerjük fel az elhárítandó veszélyeket, és nem félünk azoktól. A bizalomnak és a félelemnek együtt kell haladnia, kéz a kézben, mint két testvér. Így kell mindig cselekednünk, és ha túlzott félelem fog el bennünket, fussunk a bizalom oltalmába. De ha a bizakodás nőtt túl naggyá bennünk, akkor nem árt egy kis istenfélelem, mert a szeretet a szeretett lény felé törekszik, de vak, nem lát. A szent félelem világosítja meg.
- Atyám, miért sír, amikor magához veszi Jézust a szentáldozásban?
- Ha az Egyház, amikor arról szól, hogy a Szeplőtelen Szűz méhében az Ige testet öltött, így kiált fel: szűzi méhet nem utáltál, akkor mit mondjunk mi, nyomorultak? Jézus azonban azt mondta: Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet, nem lesz örök élete annak (Jn 6,54). Nagy szeretettel és istenfélelemmel járuljunk hát a szentáldozáshoz! Egész napunk teljen a felkészülés és hálaadás jegyében!
- Atyám, miért sír, amikor magához veszi Jézust a szentáldozásban?
- Ha az Egyház, amikor arról szól, hogy a Szeplőtelen Szűz méhében az Ige testet öltött, így kiált fel: szűzi méhet nem utáltál, akkor mit mondjunk mi, nyomorultak? Jézus azonban azt mondta: Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet, nem lesz örök élete annak (Jn 6,54). Nagy szeretettel és istenfélelemmel járuljunk hát a szentáldozáshoz! Egész napunk teljen a felkészülés és hálaadás jegyében!
- Atyám, méltatlannak érzem magam a szentáldozásra. Méltatlan vagyok rá!
- Igaz, nem vagyunk méltók erre az ajándékra, de más dolog halálos bűnben méltatlannak lenni, és megint más méltatlannak lenni. Mindannyian méltatlanok vagyunk, de Ő hív magához, Ő akarja azt. Alázzuk meg magunkat, és szeretetteljes szívvel fogadjuk magunkba Őt!
- Atyám, méltatlannak érzem magam a szentáldozásra. Méltatlan vagyok rá!
- Igaz, nem vagyunk méltók erre az ajándékra, de más dolog halálos bűnben méltatlannak lenni, és megint más méltatlannak lenni. Mindannyian méltatlanok vagyunk, de Ő hív magához, Ő akarja azt. Alázzuk meg magunkat, és szeretetteljes szívvel fogadjuk magunkba Őt!
- Miért van rossz a világban?
- Jól figyelj rám... Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól: "Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?" Akkor az édesanya leereszti a hímzést, és megmutatja neki a másik oldalát. Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép. Igen, mi a hímzés fordított oldalát látjuk. Egy sámlin ülünk.
- Miért van rossz a világban?
- Jól figyelj rám... Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól: "Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?" Akkor az édesanya leereszti a hímzést, és megmutatja neki a másik oldalát. Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép. Igen, mi a hímzés fordított oldalát látjuk. Egy sámlin ülünk.