- Mennyi rosszindulat van bennem!...
- Maradj meg ebben a meggyőződésben, alázd meg magad, és ne háborogj!

- Atyám, ön annyira jó!
- Én nem vagyok jó, csak Jézus jó. Nem tudom, hogy ez a ferences ruha miért is nem hagy el engem? A föld utolsó bűnözője ugyanolyan jó, mint én.

Egy alkalommal megmutattam Pio atyának egy csodálatosan virágzó galagonyaágat, és ahogy mutattam neki a hófehér virágokat, fölkiáltottam:

- Milyen gyönyörűek!...

- Igen - mondta az atya -, de a virágoknál szebbek a gyümölcsök.

És így megértette velem, hogy a cselekedetek szebbek a szent óhajoknál.

Jézusom, ments meg mindenkit! Áldozatul fölajánlom magam mindenkiért! Erősíts meg, vedd szívemet, és áraszd el szereteteddel! Azután rendelkezz velem!

Látjátok, mennyi megvetés és gyalázat éri az emberektől Isten Fiát? Az Ő szent emberségét a szeretet szentségében? Mivel az Úr jóságából Egyházába választattunk, Szent Péterrel szólva bennünket illet a királyi papság. Bennünket illet tehát, hogy megvédjük a legszelídebb Bárány méltóságát, aki mindig a lelkek védelmére siet, de hallgat, amikor magáról van szó.

Mennem kell, mert hív és sürget a harang. Megyek a templomi szolgálatra, a szent oltárhoz, vár az Isten drága szőlőtövének vére, a szent bor, amelytől csak szerencsés kevesek részegedhettek meg. A Fiúval egyesülten bemutatlak titeket a Mennyei Atyának: Jézussal egyesülök, akiben, akiért és aki által egészen a tiétek vagyok az Úrban.

Szomorú napokat élünk. A hit halott. Az istentelenség diadalát üli. A legbiztosabb eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól ezt a végzetes kórt, ha az eucharisztikus eledellel erősítjük meg magunkat. Ez nem lesz könnyű annak, aki hónapokon át nem lakott jól az Isteni Bárány szeplőtelen testével.

Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket mi magunktól nem ismernénk. Ne költsd tehát haszontalanul pénzedet evilági dolgokra, hanem hozz áldozatot, és vegyél részt a szentmisén! A világ nap nélkül is meg tudna lenni, de nem lehet meg a szentmise nélkül.

A szentmisén való jelenléteddel újítsd meg hitedet, és gondold át, hogy Jézus az isteni igazságosság kiengesztelésére milyen áldozatot hozott érted. Ha csak teheted, vegyél részt a szentmisén. Ha rosszul érzed magad és nem tudsz jelen lenni, akkor mondd el magadban!

Csak Jézus tudhatja, hogy milyen büntetés jár nekem, amikor a Kálvária fájdalmas útjára készül értem. Hasonlóképp fölfoghatatlan, hogy milyen enyhülést ad Jézusnak, ha együttérzek Vele fájdalmaiban, és még inkább, amikor olyan lélekre lel, aki nem vigasztalást kér tőle, hanem azt, hogy részesülhessen a fájdalmakban.

Ha nem tudsz hosszan elidőzni az imában, a szent olvasmányokban, ne csüggedj azért! Ameddig minden reggel egyesülhetsz a feláldozott Jézussal, addig nagyon szerencsésnek mondhatod magad. A nap folyamán - minden elfoglaltságod közepette is - hívd Jézust, hívd a Lélek erejével, és Ő eljön, és kegyelme, szent szeretete által mindig benned marad.

Ne csüggedj el, ha nem sikerül mindent úgy tenni, ahogyan szeretnéd. Gyakorold a jót, ne szegje kedvedet sem az unalom, sem a fáradtság. Célod legyen mindig előtted!

Szeretet nélkül élni olyan, mint megsebezni Isten szemét. Semmi sem kényesebb, mint a szem. Szeretet nélkül élni olyan, mint vétkezni a természet ellen.

Inkább hideg penge járjon át, mintsem hogy rosszat okozzak bárkinek is.

Gyermekeim, sohasem lehet elég a felkészülés a szentáldozásra.