Nézzünk előbb a magasba, és aztán magunkra! A kék ég és a mi földi mélységünk közötti végtelen távolság szüli az alázatot.

Az egyszerűség erény, azonban csak egy bizonyos határig. Sohasem hiányozhat belőle az elővigyázatosság. A ravaszság és az álnokság viszont ördögi, és nagyon nagy kárt okoz.

Jézus úgy akarta, hogy édesanyja ne csupán lélekben, hanem testben is újra egyesüljön Vele, és teljes mértékben osztozzon dicsőségében. Igen helyes és illő volt ez. Annak a testnek, amely még csak egy pillanatra sem állt az ördög és a bűn szolgálatában, romlatlanul kellett a mennybe jutnia.

Jézus Krisztus mennybemenetele után Mária folyton arra vágyott, hogy újra együtt lehessen szent Fiával. Isteni Gyermeke nélkül a legridegebb számkivetésben érezte magát. Azok az évek a leglassúbb és leggyötrelmesebb mártíriumot jelentették számára. A szeretet mártíriuma égette lassan életét.

Mi hát a boldogság, ha nem mindenféle jónak a birtoklása, amely az embert teljesen elégedetté teszi? De van-e valaki ezen a földön, aki egészen boldognak mondhatja magát? Biztosan nincs. Az ember akkor lenne igazán boldog, ha hűséges maradna Istenéhez. De mivel tele van bűnökkel, sohasem lesz egészen boldog. Csak a Mennyben található hát a boldogság! Ott nem fenyeget annak a veszélye, hogy elveszítjük Istent, nincs szenvedés, halál. Örök élet van ott, Jézus Krisztussal!

Kérjük szeretett Jézusunktól az alázatot és a bizalmat, és kedves Szent Kláránktól a hitet. Az ő lángoló hitével imádkozzunk Jézushoz; adjuk át magunkat neki, szakadjunk ki a világ hazug gépezetéből, ahol minden őrület és hiúság. Minden elmúlik, csak az Isten marad a léleknek, ha képes volt Őt jól szeretni.

Ebben a világban senki sem érdemel semmit. De az Úr jó, és határtalan jóságában engedékeny. Mindent megbocsát.

Mindig alázattal kell lennünk Isten előtt. A hamis alázat azonban csüggedéshez vezet. Reménytelenséget és kétségbeesést szül. Kritikus véleménnyel kell lennünk magunkról. Higgyük magunkat másoknál kevesebbnek! Saját hasznunkat ne helyezzük mások elé.

Nem vagyok olyan jó, mint amilyennek az Úr teremtett, bár érzem, hogy nehezebb lenne gőgösnek lennem, mint alázatosnak. Hiszen az alázat igazság, és az igazság az, hogy én semmi vagyok, és mindaz, ami jó bennem, az Istené. De ezt a jót is gyakran tönkretesszük. Amikor valamit kérnek tőlem, nem arra gondolok, amit adhatnék, hanem arra, amit nem tudok adni, és ezért sok lélek szomjas marad, mert nem tudtam átadni nekik Isten ajándékát.

Szigorúságunkban is maradjunk kedvesek és szelídek!

A keresztény igazságosság alapján kell állnotok. Ki kell tartanotok a jóságban és abban az erényben, amelynek világos példáját Jézus adta, tehát az alázatban. Légy egészen alázatos: láthatóan, cselekedeteidben is, de még inkább belül, érzéseid mélyén. Hőn szeretett gyermekem, becsüld meg magad olyannak, amilyen valójában vagy: egy semmi, egy nyomorúságos, gyenge lény, romlottságok forrása, aki képes a jót rosszra fordítani, a jót elhagyni a rosszért, magának tulajdonítani a jót, vagy igazolni magát a rosszban, és a rossz szeretetéért megvetni a legfőbb jót is.

Különbség van az alázat erénye és a nyomorúság között, mert az alázat nyomorúságunk felismerése. Az alázat igen magas foka, ha nemcsak fölismerem nyomorúságomat, hanem szeretni is tudom azt.

A jótékonyság - bárhonnan jön is - mindig ugyanannak az anyának gyermeke: a gondviselésnek.

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt - de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét. Mindennapi hűtlenségeid közepette alázkodj meg, alázd meg magad mindig! Amikor Jézus meglát majd porig alázottan, kinyújtja érted a kezét, és magához emel.