Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel.

Mély hála Istennek és áldott jó Édesanyánknak! Jézus, aki leszállt Máriába és testet öltött benne, ugyanaz a Jézus, aki eljön közénk, és életünkké válik. Nekünk is csakúgy, mint a Szűzanyának, sietnünk kellene, hogy ezt a krisztusi életet megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal.

Egy nagyon szegény nő sorbanállás közben megpróbált előbbre jutni. Angol-indiai volt. Valaki durván arrébb lökte, és ráförmedt: "Te akarsz mások elé állni, mi?!" - És a nő hazament. Két vagy három óra múlva meghalt.
Ki tudja, mi volt annak a nőnek a szívében... És ugyan mit jelentett a szegények szolgálata annak a másik embernek?

Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?

Az Egyház sokat vár tőlünk. A jók meg vannak győződve arról, hogy életvitelünk minket és sokakat, másokat is a szentséghez vezet majd. Ha teljes egészében élem ezt az életet, akkor ez valóban a szeretet tökéletesedéséhez vezet majd. Megvalósulhatok általa, mert tökéletesen megszerethetem benne Istent.

Ma reggel az Ő irgalmas szeretetéről elmélkedtem. Szeretném, ha ti is megtennétek ezt. Gondoljatok többször Rá, és találjátok meg magatokat az imádságban. Lelkiismeretvizsgálat előtt kérjétek: "Jézus, aki szeretetben égsz értem, lobbantsd lángra szívemet".

A világot nem a jólét fogja lakhatóbbá tenni, hanem a mások felé forduló szeretet.

Néha rövid időre közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém - ez az én szilárd elhatározásom.

A kudarc legfontosabb okai az imádság elhanyagolásában és az őszinteség hiányában keresendők. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian teljes őszinteséggel önvizsgálatot tartsunk.

"Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másokét is." (Fil 2,2-4) Eme egység nélkül a család szelleme nehezen maradhatna fenn.

Amíg szegényeink étel, fény, víz hiányában szenvednek, képes vagyok-e én lemondani egy kis csemegéről, ami nem is szolgálja feltétlenül egészségemet?Vigyázok-e arra, hogy ne használjak feleslegesen vizet és áramot? Jól elzárom-e a csapokat és leoltom-e a villanyt, vagy mindig másra hagyom ezeket a dolgokat?

A kegyelem gyümölcse az alázat. A kevélység gyümölcse gyűlölet és keserűség.Ha részesülünk abban az áldásban, hogy Krisztus megjelenik nekünk az Oltáriszentségben, és a szentáldozásban magunkhoz vehetjük Testét és Vérét, akkor miért nem vagyunk szentek?